tengerszem blogja

Tündér szállt a szempillámra, s álmomban
az Északi-sarkon járva láthattam:
kilenc horkantó, meseszép tünemény,
rúgkapáló fantáziaszülemény.

Gyermeklelkűeknek igaz, s hihető,
én sem leszek már többé kételkedő.
Pompás, Táncos, Táltos, Csillag, Üstökös,
fényes szőrük, s agancsuk barnásvörös.

Íjas, Mennydörgés, Villám várakozik,
egytől egyig indulni vágyakozik.
Rudolf, aki a csapatot vezeti,
viharban, ködben orrát is beveti.

Nózija élénkvörösen világít,
akik látták már, mindenkit vidámít.
Piros puttonyával jön a Mikulás,
elkíséri a manóviháncolás.

A szán már alaposan megpakolva,
az összes ajándék becsomagolva.
Izgatottan várja már a sok gyerek,
a rénszarvasok lába is bizsereg.

Indulás! Suhan a szán fenn az égen,
minden gyerekhez eljut, nincs kétségem.
Reggelre tele minden cipő, csizma,
s hazatér Mikulás is megfáradva.

.........................................................................................
Ősz van, zizegő,
a lebegő levegő
továbbsomfordál. 

Pókhálón cseppek,
reggel tócsák recsegnek,
száll az ökörnyál. 

Varjú didereg,
jönnek a nagy hidegek,
alszik már a nyár.

.........................................................................................................
Csavarkulcsról álmodozik az anyacsavar,
fiának jobb életet, gazdag tiplit akar.
Csavar fia viszont oly` keményen ellenáll,
csavarhúzóval szüleivel is szembeszáll.

Őszbe csavarodott bősz apacsavar haja,
majd` becsavarodik, mert csavargó lett fia.
Csavaros eszű kiscsavar esze máson jár,
buja légcsavar fonta be, mint a folyondár.

.......................................................................................................
Lehűlt a levegő, eső közeledik,
asszonyok futnak, a ruhákat beszedik.
Feketéllik már az ég, suhog a zápor,
a vihar tombolása diadalmámor.

Komoran dobolnak cseppek az ereszen,
kopott spaletták csattogása esztelen.
Visítozik a szél, őrülten őrjöngve,
mennydörgés kél véle versenyre, feldöngve.

Függöny mögül gyerekszemek kukucskálnak,
de visszahúzódnak, villámok cikáznak.
A kutyák bent kushadnak, az orkán süvölt,
messziről a vad nép, farkashorda üvölt.

...........................................................................................................
Kecsesen száll a sirály a fellegek felett,
irigykedik a fácán; "Túl nehéz nem lehet."
Próbálgatja ő is, a jó példa ragadós,
levegőbe nem lendül, az bíz` csak szaladós.
Nem repülés, nem szárnyalás, csupán vergődés,
és hiába igyekszik, nincs semmi fejlődés.
Végül mégiscsak feladja, a mérge elszáll,
csak legyint, majd szomorkás mosollyal odébbáll.
Nem bosszankodik már rajta. Bánja a kánya!
Jól kifárasztotta bősz tornamutatványa.