tengerszem blogja

  Burokban születtem, átlagos gyerek,
azt jövendölték, hogy szerencsés leszek.
Még nem tudhattam, ez ugyan mit jelent,
mosollyal fogadtam minden idegent. 

Tizennégy lettem, barátnőm jósolta,
hogy soha nem találok a páromra.
Vénlányként fogom élni az életem,
mindig elkerül engem a szerelem. 

Cigányasszony jósolt egy következőt,
ki ígért nekem életet, kedvezőt.
Firtattam, vajon mikor lesz halálom,
s a boldogságot vajon megtalálom? 

"Több házasság, egy tökéletes gyerek,
halálom éve kétezertizenegy."
Zavarba jöttem, de kíváncsi voltam
és persze szép jövőről álmodoztam. 

Mégsem lettem vénlány, barátnőm pimasz,
a sors úgy hozta a többi az igaz.
Izgultam ám kétezertizenegyben,
de még élek. Szerencsém nem hagy cserben. 

Amiről nem szólt egyetlen jóslat sem:
őszen talált rám az igaz szerelem.
A másik felem ő, két fél egy egész,
minket már örökre Fortuna becéz. 

...................................................................................................
Férfiből nem kell nekem három,
csak páratlan páromra vágyom.
Őt sem vonzza hárem, semmilyen,
nem nélkülözünk mi semmiben.

Nem sír a húrom hegedűmön,
könnycsepp sincsen eme betűkön.
Nem kérek mást, csak egészséget,
kettőnknek boldog öregséget.

..............................................................................................................
Terád bízott az élet,
Mindent megtennék teérted.

Veled az élet szép legyen:
Nekem lételem, Életem...

Húsz év együtt? Még talán.
Megérjük vajon? Talány.

Ha elmúlok, s az árnyak
Betakarnak, ott is várlak.

Mikor a föld betemet,
Akkor is vágyom kezedet.

...........................................................
Szeretem a párás reggeleket,
mikor a szemed szemembe nevet,
mikor mosolyod azt mondja, szeret,
ízlelgetve mondom ki a neved.

Érzem, hogy nem vagyok már egyedül,
a múlt összes fájdalma menekül.
A jövő csak remény és ígéret,
hogyha te is ugyanígy ígéred.