A korhely

Gazos kertben gazember, kissé iszákos,
dagadt ormánya színjátszó borvirágos.
Bús arcán örökké többnapos borosta,
nem érdekli semmi más, csak a tivornya. 

Esténként az üveget sokszor meghúzza,
reggelente persze macskajaj kínozza.
Örökké szomjas ez a megkínzott gége,
hidegen hagyja már őt a világbéke.