Pflugerfefi blogja
A szépség útja
Képtelen vagyok csak a szépet írni,
mikor annyi érzést döngölnek földbe,
szeretném mindig a szépet hinni,
de a szépség csak megy körbe- körbe,
van kinél néha megakad, leragad,
de csak véges , nem végtelen időre,
szívet tépve , de nevetve továbbhalad,
vissza már nem néz, mindíg előre,
szivbe halt álom, mi nekünk marad,
álmodhatunk hét határon, tudom
szépség mindenképp továbbhalad,
nem fog megrekedni zűrös úton,
lesz kire ránéz, mert mindent sejt,
körútján érez téged, és nem felejt,
de a sansz,már nem tűnik élhetònek,
s a világ átváltott, ...... kétkedőnek.
Szíved árnyéka
Gyönyörű szíved árnyékában talál rám az élet,
szíved árnyéka örök takaró nekem,míg óv, nem lesz megcsúfolt éjjelem,pihegni ott, mint kismadár első röpte okán,kisimulni, a sors széppé redőzött homlokán,
szíved árnyéka csendes éteri hangulat,űzött, hajszolt, megfáradt, kifúlt gondolat,zaklatott világból odaérni, hol dobban,semmi, de semmi mást nem szeretnék jobban.
Kettesben
Legyél a sóhajom, mikor fáj a lét,
sírunk, majd érzőn nevetünk,utunkon lelkekkel szárnyalunk,majd nem érzett vágyakat keresünk,úgy fog ölelni két szerető karunk,
mellettem talál a hold s az éj,így szuszogva , kétkedést kizárva,vigyázok rád, soha ne félj,ne gondolj a rohanó világra,
a perc is a miénk, meg az óra,idő a gyalogkakukk, fut, rohan,de az érzés nem válik valóra,ha mindig azt nézzük, hogyan?
harcunk a miénk, nem harcolja más,árnyak suttogása, már nem èrdekel,lelkekben ha nagyon mélyre ás,a jövő hív, s nekünk énekel,
tudd, hogy ennyi év volt a miénk,s mi rendeltetett, a szeretet,a gyermekeink, kiket nem adnánk senkiért,nekem adtad tündéri lényedet.
Bűnös világ
Lehetne álmot szőni de nem akarok,
bűneim közt nem lelsz bocsánatost,érzések közt haldokol az élet,elindulok akkor majd végleg,
hisz megvívom meddő harcomat,meglátni tönkreélt tört arcomat,vitákban satnyult de szívós éltem,az sem volt szép mit annak véltem,
kerestem mit nem vágytak sokan,tudni , hogy van valóság az okokban,megtoldani a szépre élt vágyat,kerestem a megbontatlan ágyat,
köszönömmel elintéztem a napot,ugyanúgy semmire éltem a holnapot,gyönyörre vágytam mint mások,csábítottak élhető varázsok,
ennyi a gondtalan, elérhető végzet,másnapomra már nem igérhet,asztalon illatos gyertya és virág,így sem lesz más ez a csúf világ.
Álmaidban
Álmaidban szeretnék élni,
szívedbe mélyen belelátni,
útjaidon végig elkisérni,
s ha nem kellenék, félreállni,
jó lenne érezni , hogy kellek,
kellemes hangoddal suttognád,
mikor szavakkal megénekellek,
kezemet kezeddel megfognád,
az álmaidban lehetnék a minden,
hisz a valóság nem ugyanaz,
átlépnék elém rakott kincsen,
ha a kép nem reád hajaz,
tolvaj lennék, ellopnám álmaid,
mint szobrász, belefaragnám magam,
arcomra festeném szép vágyaid,
te lennél kibányászott aranyam,
szemeddel szeretnék nézni,
sok szépet, enyémnek nem világol,
másképp látni, gyönyört megidézni,
utánna kilépni ebből a világból.