Pflugerfefi blogja

Pflugerfefi•  2017. november 27. 21:34

Érted

Mint Van Gogh elküldöm fülem,

vágyaimba hullasz nélkülem,

szeretve kisérlek a végtelenbe,
szállunk albatroszként a képtelenbe,


mit sem ér a levegővétel,
ha nem kezed adta étel,
hajnalra vár az éji gondolat,
álmodva szépet, boldogat,


érted élve már nem keres 
csábító , veszett kóbor álom,
hordóba fulladt esperes,
nem celebrál hiába várom,


lottyadt szívütem múló varázs,
védelmet kereső szúró darázs,
érted élve a harc  , mosoly,
szerelmet igérő , sodró gomoly,


 érted élek, nélküled a semmi
átgőzölné szerető lelkemet,
nem hagyna az úton tovább menni,
s nem venné magára imádott terhemet.




Pflugerfefi•  2017. november 16. 21:48

Eltűnő élet

Még vársz, pedig már gyötrődés a lét,

fokozni fájdalmat, szenvedni még lehet?

elhulló hajjal, mint ki elhagyja istenét,
kivárni a rég elképzelt végzetet,


már tudom miért nevezik ráknak,
vissza, hátra ollózza életed, végleg,
nem kell semmi, hisz visszavárlak,
elmenni a mostból, de így? tényleg?


fájdalmad engem kisért, éget,
hol találom szép szemed nézését,
mikor utunknak a vég igérgeti
utolsó  pillantását, tűnő rebbenését,


tudomány, orvoslat, hamis csoda
nincs varázslat, túlélés , végtelen,
a képzelet, hogy lehet, is ostoba,
mikor a halál átgyalogol az életen,




Pflugerfefi•  2017. november 9. 21:50

Kell még

Kell még a jó szó ?

hitetlen szívvel , áldozat

leszel, semmirevaló,

nyakadon a kárhozat,


kell még a jó szó?

bizony még kellene,

szépre ültetett szorzó,

lenne léted ünnepe.


kell még a szép szó?

bizony még kellene,

otthon helyett,( kéró)

már nem tetszene,


kell még a szép szó?

bizony még kellene,

szépet fogó lasszó,

csúf szavakat vedlene


tudom, mondják, szleng,

de nekem már nem dereng,

értelmet libabőrnek érzem

s ha nem  értem,

már nem is kérdem.

Pflugerfefi•  2017. október 24. 21:28

Halottak napjára

Szívbe tépő , tűnő árnyék,

kerek koszorúkba fonva,

a fájdalom nem ajándék,
csak a léttel karonfogva.

Pflugerfefi•  2017. október 23. 21:24

Magyar szív

Már tudom, hogy el kell felejteni,

a cirill betűket mit súlykoltak belénk,


hogy nyelvükön szeressünk nevetni,
s vodkától okádjanak elénk,
tundrákon kereste őseink Kőrösi Csoma,
balsój hite vonzotta oda távol,
hitte , hogy a szittya lovas tompora,
ott kopott ki a bőrgatyából,
tudjuk nem rokon a szakállas pópa,
füstölöje illata más minta miénk,
katatón mormolása keleti próba,
mennyivel csodásabb magyar igénk,
45 év moszkovita  tudatmódosítás
sem tudta magyar szívünk kioltani,
tűnőben a balra húzó  okosítás,
a tudatra ébredés fogja feloldani.