Pflugerfefi blogja
Pflugerfefi• 2018. március 12. 21:48
Talán.....
Tudom, érzem itt ólálkodik,
visz magával a túlélő tábor,lelelete llangyos mámor,a sors mely nem változik,kalibrálni a létet oly nehéz,
vízes tuskót baltával vágni,
a szeretetet várni, inhalálni,
hol a bánat most is benéz,
mosoly ragyog a vágy oldalán,
esély a selyemút sikló érzetén,
haladni a remény suta végzetén,
ragyogni , s élvezni..... talán...
Pflugerfefi• 2018. március 11. 21:36
Tavaszra várva
Rám zuhant a gondolat,
áthalad , a túlzsúfolt vonat,
tolat, és kajánul röhög,
visszatér, mint nem kívánt álom,
bekapkodom a görcsoldó tablettát,
máshol járt elmém rátukmálom,
lezárom a kulcsnélküli kazettát,
de a gondolat, makacs , ragaszkodó,
tavaszt ígér a szoba magánya,
sóvárgás a fény után, kapaszkodó,
szépség a nyugodtság leánya,
hátamon kapaszkodik túrázó gondolat,
tavasz lesz vagy a csúfság itt marad,
széles vagy széletlen az eredeti,
mely a ránkgörbített létet feledteti.
Pflugerfefi• 2018. március 5. 21:36
A szél s az ébredés
Nem hajamba, szavaimba tép a szél,
összekuszál, dúl orkánként agyamon,
pedig ha lágyan simít, szépet mesél,
csillan mint fény, kérkedő aranyakon,
Szorgos méhek kifosztott kaptára
szívem, vergődése lélek rezdülés,
végig élt csorba napok tárháza,
ímmáron tovatűnő, vesztett zendülés,
Bár a szél Síva sok karjával símogat,
lelkemben fészket épít a kételkedés,
hozzávarrja a megszokott kínokat,
majd feloldja az érkező ébredés.
Pflugerfefi• 2018. február 25. 20:28
Kendőt kötöttek
Nem kell a minőségi élet,
gyönyörű nők, s az itélet
szépségük bőszen agonizál,
kemo öli a szép sejteket,
hull a haj, selyemben fénylő,
élet nyögi a lejteket,
szemöldök sincs reménylő,
kopasz fej, kendőbe kötve,
a szépség csak álomvilág,
a jövő kémcsőbe töltve,
Isten is követett el hibát.
S az Ő hibájának mi az ára,
menjél el az onkológiára.
Pflugerfefi• 2018. január 28. 21:23
Élettel telítve
Ismerem az éjszakát, s enyém lett a hajnal,
surranó álom dalát, elfeledném nappal,
sodor a hű varázs, mér egy nagy kalappal,
boldog, nevető,életet, asztalomra pakol,
múlt időkből vétetett, jelenben abrakol,
mosolyból kèretett, a borún is áthatol,
élhető szép életet, vígan szavatol,
remény dalol a fákon, a fű sem mostoha,
ablakban ül az álom, figyel, nem ostoba,
fény küzd a homályon, halad a gondola,
lét ballag a lapályon, mint virágzó borbolya,