Ötvenhat margójára....

Szűkülünk tereinkben, aztán sźűkölünk
kétségeinkben, törvényekkel határolva,
vad álmainkkal  szabadságra törünk,
tudva, hogy le vagyunk szabàlyozva.,


a lélek égre szálló magyar turullmadàr,
vágytól fűtött , elemeiben tárolt èrzet,
bár dúlt es ölt honában, török, tatàr,
szívében a magyarsága örök igézet,


ötvenhat hősei , idegennel szembe,
lelkükben a vágy , szabad haza,
ősi hitèt István királytól kezdve,
egyenesedett kezükben a kasza,


tolódott tovább, hogy miénk a hon,
tankok tèpték szeretett földjeink,
nem hagyták pedig tièd az otthon,
s oroszt tanultak saját kölykeink,


màr vert hadak útjàn ébred az élet,
sorokba zàrt , láncokon a szàrnyak,
emberi mivolt , megoldatlan képlet,
pedig lelkükben tovább égnek a vágyak!