Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nem kereslek...
Pflugerfefi• 2021. február 9. 20:38 • olvasva: 165
Én már nem kereslek,
hisz itt vagy velem,
tudod, el nem feledlek,
nem leszel kiégett elem,
Én màr nem kereslek,
kallódtam de megtalàltál,
akkor mèg nem terveztelek,
pedig szivesen mellém álltál,
nem bánottál, nem bántottalak,
s a bilincs kettőnk csuklójàn,
lelkemben magamèvá bontottalak,
együtt evezünk a a sors hajóján,
Én már nem kereslek,
a tovabbélés túlzó okán,
nem lettél soha tehernek,
a létünk kapaszkodó lètrafokán,
Én màr nem kereslek,
hisz tièd a dobbanó szív,
s ha el kell hogy engedjelek,
a lelkem úgyis visszahív.
Rozella2021. február 21. 20:28
@Pflugerfefi: Talán mert a versek bármiről íródnak, mindig rólunk szólnak... és nem szerénytelenség, de egyik részét az olvasó teszi hozzá önmaga szűrőjén átcsorgatva a szavakat... Én köszönöm!
Pflugerfefi2021. február 21. 20:06
@Rozella: Valahogy mindíg rátapintasz!...
Rozella2021. február 10. 23:05
Érdekes megközelítés a "magamévá bontottalak"... de van benne valami szomorú, széthulló sorsszerűség.
Pflugerfefi2021. február 10. 20:37
@skary: @kevelin: Köszönöm olvasàsotok!
kevelin2021. február 10. 05:10
Nagyon szép gratulálok
skary2021. február 10. 04:59
pedig ki keres tanál :)
Pflugerfefi2021. február 9. 21:31
@Törölt tag: Köszönöm Marika!
Törölt tag2021. február 9. 21:30
Törölt hozzászólás.
Pflugerfefi2021. február 9. 21:09
@Mikijozsa: Miklós! Köszönöm szèpen!
Mikijozsa2021. február 9. 21:07
nagyon szép gratulálok