Pflugerfefi blogja

Pflugerfefi•  2021. február 14. 20:16

Anya

Lapozok tovább az élet könyvében,

hol a múlàs vert tanyàt,

evezek hullámzó tenger öblében,

s keresem az életre vérzett anyàt,



hol az èrzés fàjón eredő,

nincs végzés, csak csóró àlom,

ahol az èlet mindent feledő,

s magamat keresve sem talàlom,



nincs màr anya, sem érte az àlom,

pedig a szeretet még lelkemben fènylik,

jövöm lesz sorsdöntő , tán megtalálom,

ótt hol a csillagok várnak, s az ég kéklik,




Pflugerfefi•  2021. február 9. 20:38

Nem kereslek...

Én már nem kereslek,

hisz itt vagy velem,

tudod,  el nem feledlek,

nem leszel kiégett elem,


Én màr nem kereslek,

kallódtam de megtalàltál,

akkor mèg nem terveztelek,

pedig szivesen mellém áltál,



nem bánottál, nem bántottalak,

s a bilincs  kettőnk csuklójàn,

lelkemben magamèvá bontottalak,

együtt evezünk a a sors hajóján,



Én már nem kereslek,

a tovabbélés túlzó okán,

nem lettél soha tehernek,

a létünk  kapaszkodó lètrafokán,



Én màr nem kereslek,

hisz tièd a dobbanó szív,

s ha el kell hogy engedjelek,

a lelkem úgyis visszahív.

Pflugerfefi•  2021. február 1. 20:23

Èrtelem

A síron túl már csak a csend dübörög,

nincs vihar , s az ég sem dörög,

nyugalom àrad , s a bazár bezárt,

az èlet kàrvalottan is rátalàlt,


a síron túl nincs mosoly, sem érzés,

nem feszít tovàbb a féltés,

nem keres szìvet a vàgyra,

s nem dönt senkit az àgyra,


a síron túl álom a valósàg,

ellentètje mind hazugság,

teliholdon  is àlom ragyog,

s azon túl is múló vagyok,


a sírón túl is veled àlmodom,

elmúlva sem tőled tàvozom,

s ha mindezt csak lelkemben  cipelem

felold a lehengerlő emberi èrtelem.

Pflugerfefi•  2021. január 12. 20:41

Búsongàs

Elmenni fáj,

maradni vètek,

tisztátlan homàly,

amit èn èŕzek,

ma embere vagyok,

szèl sodor tova,

a nap sem ragyog,

haladunk... de hova?


Pflugerfefi•  2020. szeptember 21. 21:55

Àrnyékod

Árnyékod falamra ragadt

letörölnèm, de mindíg ott làtom,

nem szememben, lelkemben maradt,

s egyedül mindíg ott találom,


bennem maradtàl akàr egy álom,

felejtenélek de nem siettetsz,

àrnýékod úgy is megtalàlom,

szèp voltàl és mèg lehetsz,


talán ha màllna a vakolat,

lehullna vele az emlèkezet,

bezárnám végleg ablakomat,

nem surranna be a képzelet,


falamon árnyékod beègett,

mint soros tetkó a bőrbe,

s akkor amit a szív érzett,

lelkemben ment körbe-körbe,


àtfestem a falakat feketère,

s akkor nem làtom árnyékod,

de èrtelmetlen, és mivégre,

csak habot làtnék a kávémon,


maradok így korgó ésszel,

sötéten és bután àlmodozva,

borongva ezzel az egésszel,

múló àrnyékoddal hadakozva.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom