Pflugerfefi blogja

Pflugerfefi•  2020. február 27. 20:54

Az ördög lábnyomában....

Ördög lábnyomàban lépked a jövő,

kire vár a múló idő,

s ki lesz az utolsó végleg elköltöző,

kiből a múlt majd kinő,


szeretve làngol az èlet igèzete,

a homály mégis takar,

holt költők jővőbe vájt idézete,

mit nem lep el az avar,


ráncba szed az elfecsérelt álom,

sötetben botorkáló való,

kábán ébred , a majd kitalálom,

az èletet furcsán taglaló,


ördög lábnyomába süpped a lét,

igéret nincs , csak korholó,

nem szólal meg a zene, a klarinét,

elmarad a dübörgő dobszóló,


valamit a múlàs még ígérget,

a semmin , s azon is túl,

hántolja a reánk nőtt kérget,

s az élet végleg kifakul....

Pflugerfefi•  2020. február 16. 21:51

Kategóriák

Ha holttá válik mi még mozogna,

koszos lélekké pusztul a való,

sajátra mártogat  mit elorozna,

s magára marad a hintaló,


nem mindegy , ha nyílik az ablak,

virágzik a tèli , korai növényzet,

sejtésre tavaszodik , mit kapnak

esèlyt az életre ácsingózó képek,


valakik kategórizálták a létet,

nem létező, koldus, csóró, vegetáló,

csirkelábat rágcsáló, ki várja a véget,

semmiből élő, levegőböl agonizáló,


a király kategória, mely puccos partikon

kaviárt pezsgővel , bögyös libákkal

èli remekbeszabott , turbózott  habszifon

èletèt, pénzzel intézett vitàkkal,


ki dolgozó, pénzét megkereső,

embereknek búgja fennhèjàzó stílusát,

parazitàk élete így is feledhető,

hisz elvesztik az utolsó tusát.

Pflugerfefi•  2020. január 3. 22:09

Utazàs

Ha látni kell , hát látom,

ha érezni kell , érzem,

a kő súlyát a sírodon,

túlléptél a kínokon,


az élet múlása szenvedő,

nem neked, a maradóknak,

vagy gyorsan felejtő,

a még tovább haladóknak,


tovàbbélést nyögnek a napok,

de nem lehetsz már szép,

nem sirsz, és már nem kapok

mosolyt, homályt fest a kép,,


távolodóban int a tovàbb,

mint bakter a vonatnak,

a maradàs így ostobább

gondolat ha tolatnak,


múlúnk  és  menni kell,

várhatsz másra, valami jóra,

talán  úgy lesz , ahogy lenni kell,

felülünk az utolsó hajóra,

Pflugerfefi•  2019. november 6. 21:23

Álmokon túl


Ha a lèlek már az álmain túl lát,
s átèrzi a gondolatok súlyàt,
torzonborz èrzések, sikkadnak,
az életek teret nyerve villannak,


mikor az őszi lombokon a szél
suhanva , kergeti a fáradt levelet,
s újjulást, váratlant ,szépet ígèr,
hozzánk vágja a hideg telet,



a természet mindíg ígèr csodákat,
néha betartja , legtöbbször nem,
fénnyel festi a sötét szobàkat,
ahol a remény mindig megterem,


viszont a lèlék vàgyja a szèpet,
zárt ajtón kopog az  ébredès,
korommal festi  az álmodó képet,
a létre mèltatlan  tèvelygés.

Pflugerfefi•  2019. október 22. 20:21

Ötvenhat margójára....


Szűkülünk tereinkben, aztán sźűkölünk
kétségeinkben, törvényekkel határolva,
vad álmainkkal  szabadságra törünk,
tudva, hogy le vagyunk szabàlyozva.,


a lélek égre szálló magyar turullmadàr,
vágytól fűtött , elemeiben tárolt èrzet,
bár dúlt es ölt honában, török, tatàr,
szívében a magyarsága örök igézet,


ötvenhat hősei , idegennel szembe,
lelkükben a vágy , szabad haza,
ősi hitèt István királytól kezdve,
egyenesedett kezükben a kasza,


tolódott tovább, hogy miénk a hon,
tankok tèpték szeretett földjeink,
nem hagyták pedig tièd az otthon,
s oroszt tanultak saját kölykeink,


màr vert hadak útjàn ébred az élet,
sorokba zàrt , láncokon a szàrnyak,
emberi mivolt , megoldatlan képlet,
pedig lelkükben tovább égnek a vágyak!





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom