Ikerláng

tavaszka•  2018. október 10. 14:33

Szikrázó napsütésben osont az ősz a rétre,

Fáradt meleg volt, bordó-sárga,

Távolban vetkőző bokrok sokasága.

Vakító kék égen hangos darvak húztak át,

Lábunk alatt száraz fű hallgatott filozófiát...

Vöröslő vadszőlő indák csavarodtak egy fára,

mellyel szemben álltál, én háttal,

a fáról szólt a madárdal.

A zsombékos rét szélén a jin és jang:

ezer év alatt összecsiszolódott két lélek,

zavarukban egymásnak mindenfélét meséltek.

S ha valaki azt hinné, vidám lesz a történet:

nem, nem lesz az. Ez másképp nem történhet.

Aki rátalál Ikerlángjára, azt hosszú és nehéz út várja.

A lélek egyik fele zokog: tudja az ősforrás részei,

Másik fele próbál segíteni. Az ő közös dolguk a 

többieket emelni. Tudják, hogy a Csoda részei.

Fantasztikus energiák mozognak, a Lélek táncra 

perdül, de amíg ott vannak démonaik, addig egymás

kezét sem érinthetik.

Egy dolog közös bennük. Szeretet, mely betölt

hatalmas tereket, megmozgat hegyeket, úgy járja át

a szívet, ahogyan eddig sohasem. Csak árad végtelenül,

utat tör, körbeölel, áthág minden akadályt. Nem ismer

határt, mert nincs határ. Erős, de nem erőszakos.

Minden pillanatot áthat, de nem akaratos. 

Nem birtokló, de tudod, hogy ő az uralkodó.

 Lélek és Lélek tudja, hogy kettőből egy lesz: 

A harmadik. S általuk az egész világ változik.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom