tavaszka blogja

tavaszka•  2018. szeptember 23. 19:58

Egy kék kép

Tegnap este aranyló ágak között
hullt a tó mélykékjébe a Hold.
Ismét egy olyan pillanat,
mely örökre velünk marad.
Én innen néztem, te máshonnan láttad,
Néztük, míg szemünk el nem fáradt.
S jött az álom, a ringató,
A Holdat elnyelte a tó.
Rólam álmodtál s én rólad álmodtam,
tudtam már a kelő nap alatt,
S reggel szívből mosolyogtam,
mikor hallottam hangodat.


Mindegy, milyen távol vagy,én ott vagyok veled,
S te itt vagy szívem rejtekében: itt a helyed.

tavaszka•  2018. szeptember 19. 22:26

Várlak

Mint szederinda, úgy csavarodok rád,
s mint borostyán a fát, úgy fojtogatsz,
ebben a szoros ölelésben látjuk meg
hajnalonta az égről ránk kacsintó első napsugarat.
Amikor bezáródik mögötted az ajtó,
szívemet táskádban viszed el,
s szíved itt marad szívemben, míg
meg nem érkezel.
 Minden porcikám sajogva mosolyog, ha eszembe jut
mosolyod, és egész nap azt a pillanatot várom,
hogy hazajövet az ajtót magad után bezárod.

tavaszka•  2018. szeptember 19. 21:52

Megtalált régi utunk

Sokadjára járjuk már ezt az utat, ahol

szivárvány alatt nyílnak a rózsák,

s hogy fut az idő, nem érdekel,

mert életünkből egy perc sem veszett el.

Te itt vagy s én itt vagyok:

előttünk már nem titok, hogy ez

egy régi-égi kötelék, amit semmi nem téphet szét.

Amikor először láttuk egymást, már tudtuk, hogy

mögöttünk van ezer év,

de itt vagyunk újra, szivárvány alatt

találtunk a régi útra, melyet nem ismer más,

csak te meg én...


tavaszka•  2018. szeptember 19. 21:19

Szívem szilánkjai...

Ott álltam előtted s te
nézted meztelen lelkemet.
Láttam komor tekinteted,ám
szemeidben mosoly is bujkált.
Lehajoltál és két kezeddel
szedted össze szétzúzott szívem apró szilánkjait,
Egyenként tetted őket helyükre, s mint mozaik,
úgy állt össze megint.
Barna hangod nyugtató volt, erőt adott,
kezed nyújtottad felém, kapaszkodón markoltam meg,
Tudtam, hogy amit tőled kapok, több mint szerelem:
örökké meg kell őrizzelek.

tavaszka•  2018. szeptember 18. 16:02

Veled

Hűs hajnali fuvallat hozza édes hangodat,

Száraz leveleket hord hátán a szél,

Kit érdekel már mit hoz ez a nap?

Te széppé varázsoltad egy perc alatt.

Távolról egy fekete rigó fáradtan énekel,

Az öreg tölgy meg-megremeg,

Nem engedem el ezt a pillanatot,

Akárhol vagy, ott vagyok veled.

Szívedben hordasz és én szívemben hordalak:

Eggyé olvadtunk a kelő nap alatt...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom