tassi2 blogja

Mint habok között

Vergődő kis madár

Kire rásütött végre

A napsugár, úszni

Tanítottál, fent

Maradni a víz tetején

Egymásba elmerülve

Tempózni, amíg partot

Ér, hát ennyit ér

Műved, mely kincset

Nem adnám oda semmiért.

Nekem ezután mondhatod

Ha vannak még értelmes mondatok,

Hiszen szívem zavarosan dobog,

Én itt hagyok belőle egy darabot

Neked, és neked, ha belegondolok.

Ki érti meg? Egyáltalán fájni fog?

Vagy lerázod magadról a gondolatot.

Mond? Megfogott?

És lesz valaki, aki sírni fog?

Vagy, csak a harmatcseppes

Krizantinok hallgatják csendben

A hegedűmön eljátszott dallamot.