tassi2 blogja

tassi2•  2015. december 6. 19:35

Habok között

 

Mint habok között

Vergődő kis madár

Kire rásütött végre

A napsugár, úszni

Tanítottál, fent

Maradni a víz tetején

Egymásba elmerülve

Tempózni, amíg partot

Ér, hát ennyit ér

Műved, mely kincset

Nem adnám oda semmiért.

1 hozzászólás
tassi2•  2015. december 2. 17:21

Búcsú a Pagodától

 


Mindig búcsúzunk
Kegyetlen ez a világ
Itt ismerhettem meg
Minden nagy komédiást.Majort, Gobbit, Ruttkait
És sorolhatnám a nagyokat
Most az égi kávéház 
Teraszáról figyelik
A romboló nagyurakat.
Építeni nehezebb, mint
Rombolni, ez nem vitás,
De számon kéri majd az 
Utókor, mint megannyi mást.
A ti utatok is egyszer véget ér,
Míg lent dorbézoltok
A pokol vár rátok,
Mert lelketek egy garast sem ér.

4 hozzászólás
tassi2•  2015. december 2. 17:01

Sír a hegedű

 

Nekem ezután mondhatod

Ha vannak még értelmes mondatok,

Hiszen szívem zavarosan dobog,

Én itt hagyok belőle egy darabot


Neked, és neked, ha belegondolok.

Ki érti meg? Egyáltalán fájni fog?

Vagy lerázod magadról a gondolatot.

Mond? Megfogott?


És lesz valaki, aki sírni fog?

Vagy, csak a harmatcseppes

Krizantinok hallgatják csendben

A hegedűmön eljátszott dallamot.


5 hozzászólás
tassi2•  2015. november 30. 22:00

Franci

 

Már egy hete elment! Pedig még nem volt itt az ideje,hiszen csak tíz éves volt,egészséges volt,soha nem volt beteg. Szeretett és én is szerettem őt nagyon.Hogy mi történt? Egyszerűen nem jövök rá. Kilenc harminckor még játszottunk,haptákba vágta magát a lábam előtt,hogy simizzem meg az okos fejét. Bejöttünk a házba,és lefeküdt a helyére. Én bekapcsoltam a gépet,egy levélre válaszoltam. Ő jó ízűen és elégedetten horkolt mellettem. Egyszer csak kidobta a fejét a lábamra ,és a szíve leállt. Néztem a gyönyörű kutyámat,azt hittem hülyéskedik,játszik velem. Nem,nem tréfált.
Itt hagyott.
Ő volt az utóbbi években az egyetlen,aki engem szeretett. A falu legszebb kutyalánya, a Magyar Vizslalány FRANCISKA.
Egyedül maradtam.

1 hozzászólás