Bíborvirág Tapló Napló
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "...Bosszan
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben"...Bosszantó egy bugris bunkó...""...Bosszantó egy bugris bunkó..." Fáj a szíved visszaolvasni a találónak látszó idézetet a Szörényi alkotásból. Hátha még tudod is, hogy az alkalmazott kifejezés az egykori királyi udvar bérenceivel, külföldijeivel közel sem járhatott az igazsághoz.S amikor a "taplón" viselkedő emberekre szeretnéd a kifejezést alkalmazni, vagy más hasonló helyzetekben, a relativitás miatt te magad is kellemetlen helyzetbe kerülsz.Hajnalban veszed a telefont, hogy a visszaélő kormányalkalmazottak miatt elérhetetlen családod az ország, világ különböző pontjain, esetleg országaiban elérhető-e még, nem harangszóra ébredsz -e az elmulasztott vagy becserélt TAJ - kártyás, hamis eljárásokkal, a rendőrségi nyomozások elkövető helyett tanút vagy károsultat fenyegető eljárásaival, esetleg a bunkó ügyvéd kollegáid lustasága folytán összecserélt adatok, vagy felcserélt személyek miatt.Hogy valahol a párod leánya külföldön takarító tanárnőként vagy a párod fia külföldön babysitterként dolgozó informatikusként, esetleg ismeretlen becserélt diplomás adatokkal egyetemi hallgatóként ül a régészeti feltárásodon, s te munka nélkül rostokolsz az internetes vilagban eltűnő jogdíjaiddal, nyomozások hiányában, az már senkit sem érdekel, ha 12 diplomád tűnt is el, se letiltani nem lehet, se nem nyomoznak egy egyetemen, egy hivatalban sem, 25 évig sem, meg két napig sem. Hogy átírja a rendszer az adatokat, azzal senki nem törődik, aláírja a gyámhivatal a gyámság helyett a gondnoksági végzést, a gyerek eltűnik, a felnőtt belehal. Hogy a becserélt adatokkal más veszi fel a bankban a pénzt, mert a bankvezető úgy dönt, hogy a fizetés nélkül levőnek nem érkezhet meg a számlájára egyben a 15 éves munkájának külföldi jogdíja, s nem ő kereste. Hogy az ügyész bolondsága folytán nem veszi észre, hogy a bíró a bírósági régészeti feltárás helyett elmebetegsége folytán, szelektív olvasása miatt más eljárások, diplomáztatás, diplomavédés helyett a pécsi bíróság épületében eljárást indít a lopott diplomás kormányhivatalban dolgozó régésszel a jelessel végző, pályázó hallgató ellen, s eltünteti 9 diplomáját, amit félév alatt tömörítve végez, s másnak iktatja be ...s a miniszterelnök másnak, jogviszonnyal nem rendelkező egykori szomszédjának ad köztársasági dicséretet az ő munkájára...S még csak nem is nyomoz a pszichiátriára benyomott TEK-es szaktársad, a 25 éve már az egyetemen tőled dolgozatot lopó, sok év után kollégiumi tanári állásból mégis tanárrá vedlő szaktársaddal, aki a családfád anyagát a helyi kiadványban mégis lepublikálja a jegyzeteiddel, s az egész lakásod eltüntetik.Óh.... "Abcúg István nem kell már..."...S minden módosul ...Tudom, nem írhatom le, amiket elmondtál, megéltél...De van rá mégis mód, közzétenni... Csak, akkorra sajnos a biológiai órák végén a lélekutakon már mások járnak...Látod, ilyen bonyolult ez a csillagászat, a maga törvényeivel. Az űrhajós utakhoz mégis kellett az értelem...Szeged, 2021. Június 09. 06:45Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Oktatási
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Oktatási Hivatal és a diákigazolvány nyilvántartások
Kezd izzani a talaj az Oktatási Hivatal dolgozóinak talpa alatt a nyilvántartási hibák miatti diplomalopásos ügyekből kifolyólag.
Beleértve a TAJ-nyilvántartási hibás ösztöndíj és végzettséghibákat, meg a többi eltűnt adatot tekintve, melyet tíz év, húsz év után más egyetemek nyilvántartásaiban lehet mások nevén megtalálni. Természetesen a végzős hallgató már az előző két TVSz. formáját sem találja meg, nem hogy 20, 25 évre vagy akár 80 éves korában 60 évre visszamenőleg.
Csillámport lehet a szemekbe szórni, s megvádolni embereket, hogy nem tudtak végezni, vagy loptak, ha az Oktatási Hivatal meg az egyetemi kancelláriák informatikusai lopnak meg csalnak a hekkelt rendszerek helyre nem állításaival.
Sorolni lehetne, nem 16 egyetemen.
Talán az is sorra kerül a könyvtári meg doktori iskolák hibás rendszereivel a nagy díjnyertes informatikusok által készített nem működő, 10 éven át sem működő egyetemi mailrendszerekkel, vagy ETR, Neptun hibákkal.
Nemzetközi informatikai bizonyítványokkal, színjelessel már forgolódik a hazugságaik miatt eleget az ember, a rendőr által a kancelláriára hiába küldve ..
Ejnye-bejnye, rontom-bontom...
A Covid-19 panel vírusai győztek az emberi ész felett?
Azért lenne mit ellenőrizgetni az ügyfélkapus eléréseknél meg hitelesítésnél bekövetkező bankhibák utáni teljes számlalenyúlásoknál, meg a máshova könyvelték adatoknál.
S ez még csak néhány hiba 15 éven át, minden jelentkezési időszakban...
TVSz meg sehol nincs honlapon, visszamenőleg, de még csak saját ügyhöz se tud egy korábbi elérést se adni egy egyetem sem hat vagy félévvel az után, hogy a jogvédett dolgozat eltűnik, vagy a bizonyítványt, diplomát lenyúlják, és nyomozások hiányában nincs mit tenni.. szóval a kikérések se működnek. De a panasz nélküliek diplomáit se találni a rendszerekben, a disszertációk cseréi meg nyilvanosan láthatók. Mert hát, minek is rá plágium nyilatkozat, meg pecsét, meg feltöltésnél bizottság...
Hadd lopjanak!
Szeged, 2021. június.10. 01:12
Mária-napra 2019 - Vers mindenkinek!
Vers mindenkinek...
Szent nap.. Szent éj, éjfél utáni vers, ... nem tökéletes, vannak benne fáradtság-hibák, de talán mond valamit és szárnyra kel..
A Tapló Naplóba, az irodalmi naplóba szántam még a blogokon kívül, legyen min gondolkodni azoknak, akik nem tudnak elemzni és minden írásban a szerző érzelmeit és eseményeit keresik, a megéltet, a környezeti és szociológiai hatásokat, nem pedig az életet, gondolatot, elgondolást és tanítást, az elképzelést és a képzeletet...
Persze, ha ezt Babits és Kosztolányi, vagy akár József Attila elolvashatná most, akiket félre kezeltek, vagy félre ítéltek. Mostanában már Kölcsey-t is támadják, lejáratják.
Meg a többi nagy költőt, holott ők sosem tudtak verset sem írni...
Elgondolkodtató, kiben mi lakik és milyen szíve, és hogy tesz szert tudásra..
Kicsi a világ...
Az alábbi szavak nem szerepelnek a rendszer szótárában. Kérünk, ellenőrizd a helyesírásukat, és szükség esetén javítsd őket!
Lövey-Varga, nagymamókának, vígasztal, nagymamóka, Ezeret, Nagymamóka
Ha a szavak valójában nem hibásak, az alábbi mező kipipálásával jelezheted nekünk.
Kellemetlen a robottechnika mindenótt.. Most leközlöm itt is, jogdíjas vers, éjjel már közöltem két helyen..
Sajáton. Mégsem tartja a jogdíj szabályokat senki be, sehol.. mert hát, ő ingyenes..és a közlési feltételeket tudni kell... De attól még védettek a versek, és írások.
Ideje lenne megtanulni annak, aki tanul és aki ír.. és olvas is...
Lövey-Varga Éva: Mária-napra
(Az édesanyának, nagymamókának, minden Máriának…)
Egykor ifjú volt, fiatal…
Most idős, öreg…
Az idő csak röpke perc…
Vajon, ki érti meg?
Számolta a perceket,
Míg lánya vizsgázott,
Tárt kar várta vejét:
Glória csillámlott.
A lánya férjhez ment,
Távolból látja már.
Szíve csak szorong,
Meghalt a párja már.
Zárt kapu, zárt ajtó,
Nyílik-e valaha?
Besétál-e rajt’ még,
A hét-kilenc unoka…
Dolgoznak, betegek…
Aggódva nézi már.
Nyögve fordul egyet,
A könnyfolyam megáll.
Csörren a telefon,
Vonyít egy kutya…
Messziről hull felé,
A kívánság csillaga.
Elment már a lánya,
Fiatal anya volt…
Követte a férje,
Másik veje is holt…
Távol unokái,
Nincs idő semmire.
A szív csak hajlik,
De nem viszi senki el…
A munka rogyásig,
Rég terített asztalt.
Körötte sok gyerek,
S a szülő, kit vígasztal.
Ma már csak emlék,
Minden, ami szép volt.
Mégis felkel, újra,
S fáradtan megindul.
Végig megy a házon,
Két kezébe fogja
A fakanalat, s lábast,
Mi csurig telt valaha.
Alig nyel egy párat,
Összeszorul szája,
A ráncok simulnak,
Hanyatlik a válla…
Ezer-ősz hajszála
Száll a levegőben,
Lassan már a csillag
Tűnik el a ködben.
Száll a Hold sugara,
Keresi a párját.
A domboldal teteje
Fedi az Ő árnyát.
A falu ura volt,
Az egykori birtokos.
Ősi mestersége
ma már polihisztor.
Az idő csak pereg,
őszül az unoka,
Mégsem jut semmire,
Kilenc-tíz szakma.
Megsimítja kezét,
Az ölében fogja,
Kilométerekre,
Sziromágyba fogva.
Rég elhunyt a férje,
A másik veje is,
Majdnem halott ma már
Körötte mindenik’.
Az idő csak rohan…
Nem találni párját.
Titokban itt is, ott is
Nagyon várják.
Nem indul az autó,
Befagyott a számla…
Itt a nyelvvizsga díj,
Pecsétet a szádra…
Dobban a szív itt is,
Ott is sok az a gond.
És az a telefon mindig
Csak ennyit mond:
Nem bírom tartani,
Édes fiam, drága…
Megyek lehajtom
A fejemet az ágyra.
Sok a gyógyszerem is
Nem segíthet semmi
Évek óta várom,
Nem változik, enyhít.
Orvos ma lassan már
Minden unoka,
Mégsem talál gyógyírt
Kémia, technika.
Rohannék! - Elindul,
De szabadság nincsen.
A könny meg csak pereg,
Szétfoszlik a kincsen…
Küldök rózsát, csokrot -
A képeslap is drága?
Dolgozok rogyásig,
Hátha megyek, hátha…
Nincsen videó ott,
A telefon remeg.
„Tudom, hogy szerettek…
De akkor meg minek?”
A gondolat száguld,
Jól légy, nagymamóka…
Anyuka is ápol,
De neki is kell, ó, jajj!
Mária a drága,
Neve történelem,
Élete is az már
S szíve, törékenyen.
Ezt a tudást te is
Add majd másoknak át!
Én tudom, hogy jó vagy,
Még egy módon próbáld!
Elment megint egy év,
Kergeti a párat,
Küldenék virágot,
Ezeret s még százat!
S itt ülök a gépnél,
Az éjszaka fáradt…
Minden éjjel nyissad
Imára a szádat…
Kezeimet távol
Imára kulcsolom
Üzenetet küldök,
Végig azt dúdolom…
Mindig velem leszel,
Mosolyoddal, Édes!
Tudod, sok volt az év,
Kényes lettem, kényes…
Adjon már az Ég,
Neked is nyugalmat…
Gyere haza hozzám,
Velem itt elalhatsz!
Megfognám kezedet,
Más okozott itt bajt!
De, amit vetettél, itt is,
Ott is kihajt!
Elmesélném bátran,
Amit sosem láttál,
Hisz távolról is tudtad,
Ez az, amit vártál!
Édes, édes anya,
Nagymamóka, Drága!
Illatos felhőkbe
Burkolózva várj, ma!
Eléd állok bárhogy,
S őrizem a kezed,
S mint egykor kisszéken,
Kiáltom a neved:
„Légy boldog Mária!
Sose legyél szegény!
Mindig maradjon meg
Szívedben az erény!”
2019. 09. 12. 2:03:09
Fotó: Lövey-Varga Éva
Copyright Pécs, 2019
Kellemetlen az is, hogy képet nem tudok hozzá feltölteni.. Saját fotókat, vagy akár mást...amit alkot az ember.. Szomorú...Isten áldja a Máriákat!
Ha a lustaság fájna
Véletlenül a másik blogomról ide tévedt Mária-napi bejegyzésem után a blogom, egy linken át.
Gondolta, itt az ideje, eltelt megint egy év, és ide semmi nem került...Igen.. De itt nem teljesen lustaságról van szó. Sokat dolgoztam a lapjaimmal és blogjaimmal, meg a sok hibával amit az internetes rendszerekben okotak állami felületeken és felsőoktatási keretek között is, nem csak az adatbázis jellegú laprendszeremben.
Elgondolkodtam most. Miért is nem írtam jó ideje verset, csak szatirikus, ironikus formában, csipkelődve, mérgesen. Talán mert okom volt rá, és annyi hiba és haláleset történt, hogy már haragvó istenné válik az ember, holott ő maga is tudja, hogy vannak keretei és vannak az etikájának is határai lent és fenn is.
Sokszor elgondolkodom, hogy a mindennapi eseteket érdemesebb lenne gondolkodás nélkül azonnal leírni, amivel a szerkesztések, a munkám, a kapcsolatok alapján találkozom, a jogi eseteket és hibákat, visszaéléseket, a minennapi jogellenes tevékenységet és ellentmondásokat, amibe naponta botlok a munkáim és a hétköznapi életem, valamint mások élete során, hiszen, rengeteg információhoz jutok szerkesztőként, főszerkesztőként, és én csak hallgatok, hallgatok az egészségügyi, jogi gyakorlataimmal és a sok szakmámmal, vagy éppen próbálom a mások által okozott hibákat és visszaélésekt az emberekben, az alkotókban úgy korrigálni, hogy azok a személyeket, akik érintettek, legalálbb kis részét visszakapják önmaguknak, az alkotói szenvedélyüknek és a szereteteknek és ne halljanak bele a hivatali személyek mulasztásaiba, felelőtlenségébe, vagy az orvosi hanyagságba vagy az informatikai ismeretek nem tudásának következményeibe. Új blogot indítottam, és ki tudja, milyen céllal is... Itt, a Tapló Napló 1990 óta minden irodalmi-történelmi művészeti megmozdulást regisztrált volna, elemzéskeet, egy másik világot, ahol azzal találkozom, milyen tapló oktatók és nevelők is vannak, vagy éppen művészek, akik másokat eltiporva, túl sokra tartva magukat, másik alkotásait lopva és semmit nem értve és fel nem fogva csörtetnek a hírnév felé. Mert valójában ezt láttam és látom, akkor is, ha végig kitűnőként végeztem.. ahol nem az van regisztrálva, valójában adatcsere meg titkosítás történt. S a titkosításnak semmi értelme ma már.. azaz, inkább lopásnak látszik és szándékos cseréknek, bűnszervezetnek.
Néha alig éli túl az ember, akármilyen zseniális képességei vannak. Sokan hunytak el, sok író, költő, tudós, tanár, aki tanított, és egyre több velem egyidős kortárs szerző, író.. akik mások lopásainak és szerelmi vagy értelmi bánatának következtében mindent elvesztettek, főleg a hitüket mások igazságérzetében és saját lelkükben.
Találgatok. Mit is írjon le az ember egy-egy ilyen alkalommal.. Amit ír.. megmarad.. De ha nem is magának jegyzetel... vajon másokban milyen gondolatokat kelt? Azt a célt szolgálja-e az írás, amit szeretne? A pszichológia önmaga is megtagadja saját létét és céljait.. tehát itt már erről régen nem beszélünk, és a fogalmat mégis használják. Meghaladta már számos eredmény és kutatás már száz évvel és kétszáz évvel ezelőtt, mégis a rossz, a hamis elméletek uralkodnak. Vajon szándékosan buta ennyi millió ember, szándékosan okoz önmagának és másoknak rosszat? Holott közben önmaga jóra vágyik és jót szeretne, és nem rosszul élni, nem szégyenkezni. Próbáld egyszer ki.. utánozd le, aki rosszat tesz és rosszat csinál, úgy, hogy azt a szeme eéőtt ugyanolyan stílusban teszed. Meg fog rökönyödni, ki fog akadni és nem fog többé hozzád szólni.. Vagy jó esetben elneveti magát és rájön...
Ki tudja!
Tied a világ!
Köszöntő!
Kedves Érdeklődő, Olvasó, Kedves Ismerős és Ismeretlen!
Szeretettel köszöntöm blogomon! Engedje meg, hogy a kemény szabályok után, amelyeket egész életemben betartottam és betartattam, mégis az angolszász szokásoknak megfelelően, valamint a küzvetlenségnek megfelelően tegeződéssel kezdjem.
Bár a tisztelet jeléül mindig ragaszkodtam a magázódáshoz, sokan tiszteltek meg 70, 80-100 évükkel a tegeződéssel, elismerésként. Mindenkinek örök hála érte: a bizalomért, a szeretetért, amellyel megtisztelt!
Egy nagyon régi naplót kezdek újra, új köntösbe bújtatva, az elejétől a végéig.. és más módon, mint ahogy alkotott és alkot az ember.
Pénz nem jár érte, azt mindig valaki más viszi... szokták mondani...
Hát jó..
Minden relatív...
Majd meglátjuk!
Csapjunk hát a lovak közé, más köntösben!
Ki tudja.... hátha varázsolni tud az a köntös is!