Bíborvirág Tapló Napló

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Telefonok, érintőkészülékek s gondolatok az oktatásról, munkákról

Nem tudom, Te hogy vagy vele, kedves olvasó, de Én meglehetősen kellemetlenül jártam nem csupán a telefonos szolgáltatókkal, de magukkal a telefonkészülékekkel is.

Itt nem csak arra gondolok, hogy lassan a kilencvenes évek közepén általánossá válva a kétezredik évre országos hálózat épült ki két-három szolgáltatóval. Akkor is a jobb, márkásabb, nívósabb telefont választotta az ember. A Nokia mellett a Pannon és a Vodafone szolgáltatóként kellően megterhelte a pénztárcát, még kártyás alapon is, a távollevő nehezen talált fülkéket, sorba kellett állni, és sorolhatnánk. Pár év alatt változott a helyzet. Kellemetlenné vált a kollégiumban a kijelölt cigifüstös telefonfülkében mások előtt telefonálni, az egyházi egyetem szabályzata a középiskolai kollégiumokhoz hasonlított.

Emlékszem, Lídia nővér Piliscsabán alig engedett be a Boldog Gizella Kollégiumba, amikor vasárnaponként este 11-re vagy utána ért be a vonatom, amikor az ország másik feléből otthonról utaztam vissza. Nos, emiatt aztán havonta ha egyszer haza tudtam menni. Olykor egyedül töltöttem a Szentestét, az Újévet az egész kollégiumban.

Pár évvel utána már Sárváron az első fizetésből a vágyott ezüstlánc mellé futotta a telefonkészülékre is, ha spórolósan is.

Persze, megint nem a két-három szakmában dolgozott az ember, a környezetvédelmi közalkalmazotti fizetés nem érte el a havi lakásbérleti díj szintjét, még a plusz juttatást biztosító nyelvvizsgadíjjal, a munkásszállókra bekerülni lehetetlen és kellemetlen volt, sok cuccal úgyszólván reménytelen, és csöppet sem biztonságos. Ahogy a bérletekben sem.

Aztán, mellette a rég vágyott publikálás, az összefogni vágyott alkotói gárdák, a szellemi műhelyek, az újrainduló, állandó készülést biztosító informatikai munka a képzésekkel, állandó, nagyköltségű telefonálást igényelt. Interjúk, utazások, amit a munkakeresőnek pénz nélkül is finanszírozni kellett, a három fordulóval, akár az ország másik részén is.

Persze a '95-ös környezetvédelmi törvény módosításnál nem vették figyelembe azt, hogy neked az összes törvényt az iskolában egy hónap alatt újra kell tanulnod a környezetvédelmi vizsgára, minden tankönyv és kiadvány nélkül, stb., stb. De, ez is megvolt. Problémákkal is, mások mellett, ütköző felvételikkel is.

Milyen jó lett volna, ha valóban tervek szerint naplót ír az ember, s nem eufemisztikus irodalmi bejegyzéseket rögzít.

Erről jut eszembe a párhuzamos Kossuthos egyetemi oktatás, Borbély Szilárd, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Irma, Bitskey Tibor és mások, többek közt Szirák Péter és mások óráival.

Mennyi rohanás, telefonos egyeztetés, eltűnt kulcscsomó és személyi, s mennyi más probléma színezte a kártyás telefonok számláit, ... de még diákmunkára sem vesznek fel, mert az órákról nem hiányozhatok. Pultos csajnak meg nem leszek jó absztinensen... No, a támogatási rendszerekből kizárva elérkezett a számlás telefonok állítólagos olcsóbb világa, amikor is még többet kezdtél fizetni a semmiért. S szinte egyik határon sem volt vonalad, mindig átállt az ukrán, szlovák, román, osztrák, cseh, vagy a délszláv vonalak bármelyikére a készülék...s a helyzet ma sem változott.

Mikor kimentél környezetvédelmisként a hiányzó mozgást pótolva a hegyekbe, s a jelzéseket vesztve eltévedtél, térerő nélkül, s az állatkertből szabadult, mellmagasságodig érő vicsorgó farkassal szembetalálkoztál, s a Jóisten mentett meg a zsebben hordott bicska, meg a karaterúgás használatától. Szép kutyus volt, ugye? Persze térerő a tévéadó mellett nulla, segítség nincs...

Ja, s amikor a régészeti barangolások mellett, mindez harmincéven felül ismétlődik meg veled, hat telefon mellett. Internet, hálózat nincs. S a helyzet 25 év után is változatlan, ahol minden lakcímedre számlázva hatszoros számlákat számláz a szolgáltató, vagy a vonalas készüléket, tévét nem köti át, vagy máshova köti, s te majd csak a végrehajtás után értesülsz arról, hogy nem fizetik vissza, nem jelezted, holott tíz éven át három naponta írtad, telefonoztad a hibákat, vagy benn ültél az ügyfélszolgálaton...s nekik hiába jelezted.

Nos, érdekes lett ezáltal a munkád, tanulásod, meg a megrendelt számítógépek sora...

Nos, így már gondolkodhatunk a operációs rendszerek programhibáról, melyet minden ráépülő szoftver átvesz, s a hibákat személyi hibák is megtoldják.

Aztán gondolkodol, hogy milyen jó volt a kis méretű, futásnál kisnadrág zsebben lapuló telefon a nagyképernyős hova tegyem, hogy ne törjön telefonokkal szemben.

Nos, szép, videós. Drága telefonok, jó vagy hibás kamerákkal, hasznos aplikációkkal, telefonos tévé vagy drónvezérlési lehetőséggel.

Nos, ha fáj az ujjad az érintőképernyőn íráskor, érzed az elektromos jeleket meg ütést a könyöködig, míg megírsz egy oldal szöveget...inkább eldobni szeretnéd, még akkor is, ha a készüléked billentyűzete a vírusoktól vagy technikai problémáktól tönkrement, s a gyártó bekéri, mert nem képes javítani, s nem érti. Két év múlva a félmillióssal is így jársz, már van min gondolkodni.

Hát, ilyen az élet. Miközben értékesítője, programozója is voltál, központban, személyesen, elgondolkodsz.

Mi is az a szerződés, hol, ki hozta a jogszabályt, s miért írtad az adatvédelem sértéssel tűzdelt szerződéseket alá...

Szükség törvényt bont, s fizeted a hibájukat.

De, hová, miből?

S ugyan, most hogyan tovább?

Az ujjad tovább zsibong a képernyőn. Rádsötétedett...

Szeged, 2021. Június 08.

Vers mindenkinek...


Szent nap.. Szent éj, éjfél utáni vers, ... nem tökéletes, vannak benne fáradtság-hibák, de talán mond valamit és szárnyra kel..




A Tapló Naplóba, az irodalmi naplóba szántam még a blogokon kívül, legyen min gondolkodni azoknak, akik nem tudnak elemzni és minden írásban a szerző érzelmeit és eseményeit keresik, a megéltet, a környezeti és szociológiai hatásokat, nem pedig az életet, gondolatot, elgondolást és  tanítást, az elképzelést és a képzeletet...


Persze, ha ezt Babits és Kosztolányi, vagy akár József Attila elolvashatná most, akiket félre kezeltek, vagy félre ítéltek. Mostanában már Kölcsey-t is támadják, lejáratják.


Meg a többi nagy költőt, holott ők sosem tudtak verset sem írni...
Elgondolkodtató, kiben mi lakik és milyen szíve, és hogy tesz szert tudásra..


Kicsi a világ...






Az alábbi szavak nem szerepelnek a rendszer szótárában. Kérünk, ellenőrizd a helyesírásukat, és szükség esetén javítsd őket!

Lövey-Varga, nagymamókának, vígasztal, nagymamóka, Ezeret, Nagymamóka

Ha a szavak valójában nem hibásak, az alábbi mező kipipálásával jelezheted nekünk.




Kellemetlen a robottechnika mindenótt.. Most leközlöm itt is, jogdíjas vers, éjjel már közöltem két helyen..


Sajáton. Mégsem tartja a jogdíj szabályokat senki be, sehol.. mert hát, ő ingyenes..és a közlési feltételeket tudni kell... De attól még védettek a versek, és írások.


Ideje lenne megtanulni annak, aki tanul és aki ír.. és olvas is...


Lövey-Varga Éva: Mária-napra

(Az édesanyának,  nagymamókának, minden Máriának…)

Egykor ifjú volt, fiatal…

Most idős, öreg…

Az idő csak röpke perc…

Vajon, ki érti meg?

Számolta a perceket,

Míg lánya vizsgázott,

Tárt kar várta vejét:

Glória csillámlott.

A lánya férjhez ment,

Távolból látja már.

Szíve csak szorong,

Meghalt a párja már.

Zárt kapu, zárt ajtó,

Nyílik-e valaha?

Besétál-e rajt’ még,

A hét-kilenc unoka…

Dolgoznak, betegek…

Aggódva nézi már.

Nyögve fordul egyet,

A könnyfolyam megáll.

Csörren a telefon,

Vonyít egy kutya…

Messziről hull felé,

A kívánság csillaga.

Elment már a lánya,

Fiatal anya volt…

Követte a férje,

Másik veje is holt…

Távol unokái,

Nincs idő semmire.

A szív csak hajlik,

De nem viszi senki el…

A munka rogyásig,

Rég terített asztalt.

Körötte sok gyerek,

S a szülő, kit vígasztal.

Ma már csak emlék,

Minden, ami szép volt.

Mégis felkel, újra,

S fáradtan megindul.

Végig megy a házon,

Két kezébe fogja

A fakanalat, s lábast,

Mi csurig telt valaha.

Alig nyel egy párat,

Összeszorul szája,

A ráncok simulnak,

Hanyatlik a válla…

Ezer-ősz hajszála

Száll a levegőben,

Lassan már a csillag

Tűnik el a ködben.

Száll a Hold sugara,

Keresi a párját.

A domboldal teteje

Fedi az Ő árnyát.

A falu ura volt,

Az egykori birtokos.

Ősi mestersége

ma már polihisztor.

Az idő csak pereg,

őszül az unoka,

Mégsem jut semmire,

Kilenc-tíz szakma.

Megsimítja kezét,

Az ölében fogja,

Kilométerekre,

Sziromágyba fogva.

Rég elhunyt a férje,

A másik veje is,

Majdnem halott ma már

Körötte mindenik’.

Az idő csak rohan…

Nem találni párját.

Titokban itt is, ott is

Nagyon várják.

Nem indul az autó,

Befagyott a számla…

Itt a nyelvvizsga díj,

Pecsétet a szádra…

Dobban a szív itt is,

Ott is sok az a gond.

És az a telefon mindig

Csak ennyit mond:

Nem bírom tartani,

Édes fiam, drága…

Megyek lehajtom

A fejemet az ágyra.

Sok a gyógyszerem is

Nem segíthet semmi

Évek óta várom,

Nem változik, enyhít.

Orvos ma lassan már

Minden unoka,

Mégsem talál gyógyírt

Kémia, technika.

Rohannék! - Elindul,

De szabadság nincsen.

A könny meg csak pereg,

Szétfoszlik a kincsen…

Küldök rózsát, csokrot -

A képeslap is drága?

Dolgozok rogyásig,

Hátha megyek, hátha…

Nincsen videó ott,

A telefon remeg.

„Tudom, hogy szerettek…

De akkor meg minek?”

A gondolat száguld,

Jól légy, nagymamóka…

Anyuka is ápol,

De neki is kell, ó, jajj!

Mária a drága,

Neve történelem,

Élete is az már

S szíve, törékenyen.

Ezt a tudást te is

Add majd másoknak át!

Én tudom, hogy jó vagy,

Még egy módon próbáld!

Elment megint egy év,

Kergeti a párat,

Küldenék virágot,

Ezeret s még százat!

S itt ülök a gépnél,

Az éjszaka fáradt…

Minden éjjel nyissad

Imára a szádat…

Kezeimet távol

Imára kulcsolom

Üzenetet küldök,

Végig azt dúdolom…

Mindig velem leszel,

Mosolyoddal, Édes!

Tudod, sok volt az év,

Kényes lettem, kényes…

Adjon már az Ég,

Neked is nyugalmat…

Gyere haza hozzám,

Velem itt elalhatsz!

Megfognám kezedet,

Más okozott itt bajt!

De, amit vetettél, itt is,

Ott is kihajt!

Elmesélném bátran,

Amit sosem láttál,

Hisz távolról is tudtad,

Ez az, amit vártál!

Édes, édes anya,

Nagymamóka, Drága!

Illatos felhőkbe

Burkolózva várj, ma!

Eléd állok bárhogy,

S őrizem a kezed,

S mint egykor kisszéken,

Kiáltom a neved:

„Légy boldog Mária!

Sose legyél szegény!

Mindig maradjon meg

Szívedben az erény!”

2019. 09. 12. 2:03:09

Fotó: Lövey-Varga Éva

Copyright Pécs, 2019

Kellemetlen az is, hogy képet nem tudok hozzá feltölteni.. Saját fotókat, vagy akár mást...amit alkot az ember.. Szomorú... 


Isten áldja a Máriákat!

Véletlenül a másik blogomról ide tévedt Mária-napi bejegyzésem után a blogom, egy linken át. 

Gondolta, itt az ideje, eltelt megint egy év, és ide semmi nem került...

Igen.. De itt nem teljesen lustaságról van szó. Sokat dolgoztam a lapjaimmal és blogjaimmal, meg a sok hibával amit az internetes rendszerekben okotak állami felületeken és felsőoktatási keretek között is, nem csak az adatbázis jellegú laprendszeremben. 

Elgondolkodtam most. Miért is nem írtam jó ideje verset, csak szatirikus, ironikus formában, csipkelődve, mérgesen. Talán mert okom volt rá, és annyi hiba és haláleset történt, hogy már haragvó istenné válik az ember, holott ő maga is tudja, hogy vannak keretei és vannak az etikájának is határai lent és fenn is. 

Sokszor elgondolkodom, hogy a mindennapi eseteket érdemesebb lenne gondolkodás nélkül azonnal leírni, amivel a szerkesztések, a munkám, a kapcsolatok alapján találkozom, a jogi eseteket és hibákat, visszaéléseket, a minennapi jogellenes tevékenységet és ellentmondásokat, amibe naponta botlok a munkáim és a hétköznapi életem, valamint mások élete során, hiszen, rengeteg információhoz jutok szerkesztőként, főszerkesztőként, és én csak hallgatok, hallgatok az egészségügyi, jogi gyakorlataimmal és a sok szakmámmal, vagy éppen próbálom a mások által okozott hibákat és visszaélésekt az emberekben, az alkotókban úgy korrigálni, hogy azok a személyeket, akik érintettek, legalálbb kis részét visszakapják önmaguknak, az alkotói szenvedélyüknek és a szereteteknek és ne halljanak bele a hivatali személyek mulasztásaiba, felelőtlenségébe, vagy az orvosi hanyagságba vagy az informatikai ismeretek nem tudásának következményeibe. Új blogot indítottam, és ki tudja, milyen céllal is... Itt, a Tapló Napló 1990 óta minden irodalmi-történelmi művészeti megmozdulást regisztrált volna, elemzéskeet, egy másik világot, ahol azzal találkozom, milyen tapló oktatók és nevelők is vannak, vagy éppen művészek, akik másokat eltiporva, túl sokra tartva magukat, másik alkotásait lopva és semmit nem értve és fel nem fogva csörtetnek a hírnév felé. Mert valójában ezt láttam és látom, akkor is, ha végig kitűnőként végeztem.. ahol nem az van regisztrálva, valójában adatcsere meg titkosítás történt. S a titkosításnak semmi értelme ma már.. azaz, inkább lopásnak látszik és szándékos cseréknek, bűnszervezetnek. 

Néha alig éli túl az ember, akármilyen zseniális képességei vannak. Sokan hunytak el, sok író, költő, tudós, tanár, aki tanított, és egyre több velem egyidős kortárs szerző, író.. akik mások lopásainak és szerelmi vagy értelmi bánatának következtében mindent elvesztettek, főleg a hitüket mások igazságérzetében és saját lelkükben.

Találgatok. Mit is írjon le az ember egy-egy ilyen alkalommal.. Amit ír.. megmarad.. De ha nem is magának jegyzetel... vajon másokban milyen gondolatokat kelt? Azt a célt szolgálja-e az írás, amit szeretne? A pszichológia önmaga is megtagadja saját létét és céljait.. tehát itt már  erről régen nem beszélünk, és a fogalmat mégis használják. Meghaladta már számos eredmény és kutatás már száz évvel és kétszáz évvel ezelőtt, mégis a rossz, a hamis elméletek uralkodnak. Vajon szándékosan buta ennyi millió ember, szándékosan okoz önmagának és másoknak rosszat? Holott közben önmaga jóra vágyik és jót szeretne, és nem rosszul élni, nem szégyenkezni. Próbáld egyszer ki.. utánozd le, aki rosszat tesz és rosszat csinál, úgy, hogy azt a szeme eéőtt ugyanolyan stílusban teszed. Meg fog rökönyödni, ki fog akadni és nem fog többé hozzád szólni.. Vagy jó esetben elneveti magát és rájön...

Ki tudja!

Tied a világ!

Kedves Érdeklődő, Olvasó, Kedves Ismerős és Ismeretlen!

Szeretettel köszöntöm blogomon! Engedje meg, hogy a kemény szabályok után, amelyeket egész életemben betartottam és betartattam, mégis az angolszász szokásoknak megfelelően, valamint a küzvetlenségnek megfelelően tegeződéssel kezdjem. 

Bár a tisztelet jeléül mindig ragaszkodtam a magázódáshoz, sokan tiszteltek meg 70, 80-100 évükkel a tegeződéssel, elismerésként. Mindenkinek örök hála érte: a bizalomért, a szeretetért, amellyel megtisztelt!

Egy nagyon régi naplót kezdek újra, új köntösbe bújtatva, az elejétől a végéig.. és  más módon, mint ahogy alkotott és alkot az ember.

Pénz nem jár érte, azt mindig valaki más viszi... szokták mondani... 

Hát jó.. 

Minden relatív...

Majd meglátjuk!

Csapjunk hát a lovak közé, más köntösben!

Ki tudja.... hátha varázsolni tud az a köntös is!