Bíborvirág Tapló Napló
KultúraKiadások, informatika és műveltség...
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Kiadások, informatika és műveltség...
Azaz hogyan küzdj a műveletlen mindentudókkal hatékonyan?
1. rész
Bevezetés, azaz valamikor csak elérünk a határokig...
Egy pár perc alatt kicsapja a biztosítékot egy átlagembernél is a láthatóan amolyan futtatott ember, akinek minden tettéből meg mondatából műveletlenség árad, de magát hibátlannak, mindentudónak képzeli, s közben képtelen az értelmezésre, olvasásra, változtatásra. Megdöbbentenek a történtek, a történések. Már 1986-ban megdöbbentettek. Ezek a megdöbbenések a megértési szintek nyilvános problémáitól az alapismeretek, a tudáshiány minden szintjéig szerepelnek, abban a világban, amiben tinédzserként szerepelni kezdtem, és amibe beléptem. A józan ész ellen ható erőltetett szabályok teljes káoszt szültek, szülnek azóta is a világban.
Talán mégis érdemes lenne a Tapló Napló irodalmi világából kilépve a hátteret, a megnyilvánulásokat, a tetteket, a jogi aktusokat szemlélve a történéseket, eseményeket megmutatni, hátha mégis valaki egy bizonyos szinten elkezdi megérteni, felfogni, s elkezd végre változni, változtatni.
Döbbenetet sem képes mindenki érezni. Azok, akik nem tanulják meg a fogalmakat, érzéseket, az értékrendet, azoknak bármit írhat az ember, képtelenek lesznek érzékelni, megérteni. A változtatásnak viszont ezer módszere és lehetősége lenne.
A köszönömmel talán kezdhetnénk..
Szeged, 2021. június 30. 22:10
2. rész
Séta utáni gondolatok
Így az éjszakában járva, ha nem azt a választ kaptad a kérdéseidre már hatvan levél után egy hónapon belül, valahogy az imák mellett is felmegy a pumpa, akaratlanul is, a látszólagos nyugalom a szakszavak szótárán át is kezd kimeríthetőnek tűnni, miközben még egy tisztességes káromkodást sem tudsz a szépkiejtési versenyed után sem elduruzsolni az alkalomhoz illően. Jót tesz a jobbról és balról hang nélkül érkező villámok között a mediterrán forróságban a tíz perces séta az illatozó virágok mellett, a világítótestek körül bolyongó bogár, lepke és rovargyűjtemények mellett. A pár perc is kiemel a begyűrt világból. Szívesen odamondanád neki, hogy valahogy kár aranyszobornak képzelnie magát, miközben mindennapi használatra sem jó, s nem is volt az, s világra figyelő kisgyermek nyíladozásait sem éri el a szintje, de inkább finoman oda írod a nyelvészeti megfogalmazást, majd a fejlődéshez szükséges szakirodalmat. Jól tudod, tehetség, alaptudás is kell hozzá, meg akarat, hajlandóság a változásra, s azt is, hogy ez nem adatik meg mindenkinek. Neki a legkevésbé, ha a válaszodra, segítségedre már a hatodik közösségi kommentben is nagyzolóan, mindent semmibe vevően, nagyképűen, s nem fejlődési érdeklődéssel reagál. Minek is törődni vele? A pénz nem minden, hat-hét ember tiszteletből dobott kedvelési jele meg sem a magyar, sem a világirodalmat, de még a képességek szintjét sem írja át. Sőt, egyes vezető irodalmárok barátsága sem. Amíg élnek, esetleg pár ember tiszteletből megvesz egy kötetet tőlük, mert a közösség azt tolja... De magától rossz verset a gyerek sem választ megtanulásra. Neki a dallam, a rím, a szép, a gondolatébresztő, az elgondolkodtató kell.
A rosszul sikerült irónia legalább akkora bukás, mint a naplóba írt elégtelen, a félévben egyedül ácsingózva a sorban.
De, ezt is az élet írja. Ha van írja, ha van gyógymódja rá, esetleg változtat.
Nehéz ügy... S ez nem az Ady, Kosztolányi, netán József Attila példája. A tanítás nehéz dolog, színvonalat állítani fel, anélkül, hogy szerkesztőként vagy főszerkesztőként saját tudásoddal megjobbítanád a verseit,... Még nagyobb feladat. Mert, csinálhatunk úgy jó költőt, hogy hiányos tudását és képzetét átírjuk, s nem az lesz, amit elgondolt, meg úgy is, hogy a tehetséget gondozzuk, esetleg fejlesztjük.
Nehéz a rossz ügyvédek mellett jó bírói döntéseket hozni, de nem lehetetlen. Rossz tanár ellenére is lett már világhírű kirúgott diák, de annak száz évvel születése után is majd minden alkotását olvassák, használják. Jó tanár is tévedett, vagy döntött már rosszul, félrevezetések miatt.
Közben érkezett az álköltői komment. A nagy gondolatok mondattani hiányosságokon hullanak a szakadék mélyére.
Az éjfél lassan véget vet ennek a napnak is.
Talán Erdélyben, talán az ország szívében sem akadt egy igaz ember, aki szólt volna neki és figyelt volna rá, hogy tévutakon jár ..
Hát, akkor maradjon is ott.
Rossz álomnak jó lesz évezredekre tanulni.
Kár segíteni a jó kritikával. Fulljon csak bele a képzelt utakba az ilyen ember, aki beképzeltsége folytán mindent és mindenkit hengerelve leállíthatatlan, és javításra képtelen.
Szeged, 2021. június 30. 23:23
Lövey Varga Éva -Margó Feszt
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Margó Fesztivál?
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Margó Fesztivál?
Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,
Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany Lajos, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.
Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa.
Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal.
Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat.
Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...
Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.
Teljesen más, húsz évvel későbbi.
Ilyen az egész világunk.
Valahol cserél, valahol lejár...
Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...
Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.
S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...
Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.
Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....
Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...
Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...
Üdvözlettel: Varga Éva
Ha a lustaság fájna
Véletlenül a másik blogomról ide tévedt Mária-napi bejegyzésem után a blogom, egy linken át.
Gondolta, itt az ideje, eltelt megint egy év, és ide semmi nem került...Igen.. De itt nem teljesen lustaságról van szó. Sokat dolgoztam a lapjaimmal és blogjaimmal, meg a sok hibával amit az internetes rendszerekben okotak állami felületeken és felsőoktatási keretek között is, nem csak az adatbázis jellegú laprendszeremben.
Elgondolkodtam most. Miért is nem írtam jó ideje verset, csak szatirikus, ironikus formában, csipkelődve, mérgesen. Talán mert okom volt rá, és annyi hiba és haláleset történt, hogy már haragvó istenné válik az ember, holott ő maga is tudja, hogy vannak keretei és vannak az etikájának is határai lent és fenn is.
Sokszor elgondolkodom, hogy a mindennapi eseteket érdemesebb lenne gondolkodás nélkül azonnal leírni, amivel a szerkesztések, a munkám, a kapcsolatok alapján találkozom, a jogi eseteket és hibákat, visszaéléseket, a minennapi jogellenes tevékenységet és ellentmondásokat, amibe naponta botlok a munkáim és a hétköznapi életem, valamint mások élete során, hiszen, rengeteg információhoz jutok szerkesztőként, főszerkesztőként, és én csak hallgatok, hallgatok az egészségügyi, jogi gyakorlataimmal és a sok szakmámmal, vagy éppen próbálom a mások által okozott hibákat és visszaélésekt az emberekben, az alkotókban úgy korrigálni, hogy azok a személyeket, akik érintettek, legalálbb kis részét visszakapják önmaguknak, az alkotói szenvedélyüknek és a szereteteknek és ne halljanak bele a hivatali személyek mulasztásaiba, felelőtlenségébe, vagy az orvosi hanyagságba vagy az informatikai ismeretek nem tudásának következményeibe. Új blogot indítottam, és ki tudja, milyen céllal is... Itt, a Tapló Napló 1990 óta minden irodalmi-történelmi művészeti megmozdulást regisztrált volna, elemzéskeet, egy másik világot, ahol azzal találkozom, milyen tapló oktatók és nevelők is vannak, vagy éppen művészek, akik másokat eltiporva, túl sokra tartva magukat, másik alkotásait lopva és semmit nem értve és fel nem fogva csörtetnek a hírnév felé. Mert valójában ezt láttam és látom, akkor is, ha végig kitűnőként végeztem.. ahol nem az van regisztrálva, valójában adatcsere meg titkosítás történt. S a titkosításnak semmi értelme ma már.. azaz, inkább lopásnak látszik és szándékos cseréknek, bűnszervezetnek.
Néha alig éli túl az ember, akármilyen zseniális képességei vannak. Sokan hunytak el, sok író, költő, tudós, tanár, aki tanított, és egyre több velem egyidős kortárs szerző, író.. akik mások lopásainak és szerelmi vagy értelmi bánatának következtében mindent elvesztettek, főleg a hitüket mások igazságérzetében és saját lelkükben.
Találgatok. Mit is írjon le az ember egy-egy ilyen alkalommal.. Amit ír.. megmarad.. De ha nem is magának jegyzetel... vajon másokban milyen gondolatokat kelt? Azt a célt szolgálja-e az írás, amit szeretne? A pszichológia önmaga is megtagadja saját létét és céljait.. tehát itt már erről régen nem beszélünk, és a fogalmat mégis használják. Meghaladta már számos eredmény és kutatás már száz évvel és kétszáz évvel ezelőtt, mégis a rossz, a hamis elméletek uralkodnak. Vajon szándékosan buta ennyi millió ember, szándékosan okoz önmagának és másoknak rosszat? Holott közben önmaga jóra vágyik és jót szeretne, és nem rosszul élni, nem szégyenkezni. Próbáld egyszer ki.. utánozd le, aki rosszat tesz és rosszat csinál, úgy, hogy azt a szeme eéőtt ugyanolyan stílusban teszed. Meg fog rökönyödni, ki fog akadni és nem fog többé hozzád szólni.. Vagy jó esetben elneveti magát és rájön...
Ki tudja!
Tied a világ!