Bíborvirág Tapló Napló

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kiadások, informatika és műveltség...

Azaz hogyan küzdj a műveletlen mindentudókkal hatékonyan?

1. rész

Bevezetés, azaz valamikor csak elérünk a határokig...

Egy pár perc alatt kicsapja a biztosítékot egy átlagembernél is a láthatóan  amolyan futtatott ember, akinek minden tettéből meg mondatából műveletlenség árad, de magát hibátlannak, mindentudónak képzeli, s közben képtelen az értelmezésre, olvasásra, változtatásra.  Megdöbbentenek a történtek, a történések. Már 1986-ban megdöbbentettek. Ezek a megdöbbenések a megértési szintek nyilvános problémáitól az alapismeretek, a tudáshiány minden szintjéig szerepelnek, abban a világban, amiben tinédzserként szerepelni kezdtem, és amibe beléptem. A józan ész ellen ható erőltetett szabályok teljes káoszt szültek, szülnek azóta is a világban. 

Talán mégis érdemes lenne a Tapló Napló irodalmi világából kilépve a hátteret, a megnyilvánulásokat, a tetteket, a jogi aktusokat szemlélve a történéseket, eseményeket megmutatni, hátha mégis valaki egy bizonyos szinten elkezdi megérteni, felfogni, s elkezd végre változni, változtatni.

Döbbenetet sem képes mindenki érezni. Azok, akik nem tanulják meg a fogalmakat, érzéseket, az értékrendet, azoknak bármit írhat az ember, képtelenek lesznek érzékelni, megérteni. A változtatásnak viszont ezer módszere és lehetősége lenne.

A köszönömmel talán kezdhetnénk..

Szeged, 2021. június 30. 22:10

2. rész

Séta utáni gondolatok

Így az éjszakában járva, ha nem azt a választ kaptad a kérdéseidre már hatvan levél után egy hónapon belül, valahogy az imák mellett is felmegy a pumpa, akaratlanul is, a látszólagos nyugalom a szakszavak szótárán át is kezd kimeríthetőnek tűnni, miközben még egy tisztességes káromkodást sem tudsz a szépkiejtési versenyed után sem elduruzsolni az alkalomhoz illően. Jót tesz a jobbról és balról hang nélkül érkező villámok között a mediterrán forróságban a tíz perces séta az illatozó virágok mellett, a világítótestek körül bolyongó bogár, lepke és rovargyűjtemények mellett. A pár perc is kiemel a begyűrt világból. Szívesen odamondanád neki, hogy valahogy kár aranyszobornak képzelnie magát, miközben mindennapi használatra sem jó, s nem is volt az, s világra figyelő kisgyermek nyíladozásait sem éri el a szintje, de inkább finoman oda írod a nyelvészeti megfogalmazást, majd a fejlődéshez szükséges szakirodalmat. Jól tudod, tehetség, alaptudás is kell hozzá, meg akarat, hajlandóság a változásra, s azt is, hogy ez nem adatik meg mindenkinek. Neki a legkevésbé, ha a válaszodra, segítségedre már a hatodik közösségi kommentben is nagyzolóan, mindent semmibe vevően, nagyképűen, s nem fejlődési érdeklődéssel reagál. Minek is törődni vele? A pénz nem minden, hat-hét ember tiszteletből dobott kedvelési jele meg sem a magyar, sem a világirodalmat, de még a képességek szintjét sem írja át. Sőt, egyes vezető irodalmárok barátsága sem. Amíg élnek, esetleg pár ember tiszteletből megvesz egy kötetet tőlük, mert a közösség azt tolja... De magától rossz verset a gyerek sem választ megtanulásra. Neki a dallam, a rím, a szép, a gondolatébresztő, az elgondolkodtató kell. 

A rosszul sikerült irónia legalább akkora bukás, mint a naplóba írt elégtelen, a félévben egyedül ácsingózva a sorban.

De, ezt is az élet írja. Ha van írja, ha van gyógymódja rá, esetleg változtat.

Nehéz ügy... S ez nem az Ady, Kosztolányi, netán József Attila példája. A tanítás nehéz dolog, színvonalat állítani fel, anélkül, hogy szerkesztőként vagy főszerkesztőként saját tudásoddal megjobbítanád a verseit,... Még nagyobb feladat. Mert, csinálhatunk úgy jó költőt, hogy hiányos tudását és képzetét átírjuk, s nem az lesz, amit elgondolt, meg úgy is, hogy a tehetséget gondozzuk, esetleg fejlesztjük. 

Nehéz a rossz ügyvédek mellett jó bírói döntéseket hozni, de nem lehetetlen. Rossz tanár ellenére is lett már világhírű kirúgott diák, de annak száz évvel születése után is majd minden alkotását olvassák, használják.  Jó tanár is tévedett, vagy döntött már rosszul, félrevezetések miatt. 

Közben érkezett az álköltői komment. A nagy gondolatok mondattani hiányosságokon hullanak a szakadék mélyére. 

Az éjfél lassan véget vet ennek a napnak is.

Talán Erdélyben, talán az ország szívében sem akadt egy igaz ember, aki szólt volna neki és figyelt volna rá, hogy tévutakon jár ..

Hát, akkor maradjon is ott.

Rossz álomnak jó lesz évezredekre tanulni.

Kár segíteni a jó kritikával. Fulljon csak bele a képzelt utakba az ilyen ember, aki beképzeltsége folytán mindent és mindenkit hengerelve leállíthatatlan, és javításra képtelen. 

Szeged, 2021. június 30. 23:23