Bíborvirág Tapló Napló

Irodalom
evica920•  2021. június 19. 12:48

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Klíma, te

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben
Klíma, te drága!



Mit ad Isten, mindenütt a Földön gond lett a klímával...Ezzel is, azzal is..
Most konkrétan a magas hőmérsékleten elromló, vagy régen beüzemelt berendezésekkel...
Hajjaj, mert nem egészen olcsó ez a berendezés, pláne a nagy pandemia idején. Ahol persze akár 10 percenként is cserélhetné az ember a betéteket, ...
No, igen...s ha beragad a fedele, a szerelő akkor is elkér egy tízezrest. Mert hát, miért is ne?
Hazudozni lehet. Apuci felhívja a szerelőt, mert anyuci nem tudja kinyitni a fedelét, de mivel apuci süket, telefonálásnál a "Haggyad sikerült!"-et kiabálásnak veszi. Jól összevesznek...
Mert miért is ne, ha a segédmunkás hozzá nem értő ordítani kezd a telefonba, hogy küldd át a szomszédba, én is úgy szoktam...
Persze apuci nem tud mozogni. Anyuci lecsapja a klíma fedelét: "Na, akkor ez így marad, ha már sikerült felnyitni, és ilyen a hozzáállás, az útnak itt vége." A doboz lezáródik. "Fog a sasmadár magaslati levegőt szívni. Én bírom a meleget. Csinálja meg akkor, aki bunkó volt. S érezze, ha nem képes rá, akkor ne szemétkedjen mással. Még azzal sem, akivel együtt él."
S minden megy a maga útján tovább...Két irányban.
Mert hát, a bolondériát sem lehet végtelenségig bírni, meg a 70 éves káromkodást. Az amúgy sima képű öltönyös ügyvédek ezt úgyse fogják megérteni. Miért is tennék, az asszony is ügyvéd, csak ő káromkodás helyett mindent elvégez...
Szeged, 2021. június 19. 09:33

evica920•  2019. szeptember 12. 10:15

Mária-napra 2019 - Vers mindenkinek!

Vers mindenkinek...


Szent nap.. Szent éj, éjfél utáni vers, ... nem tökéletes, vannak benne fáradtság-hibák, de talán mond valamit és szárnyra kel..




A Tapló Naplóba, az irodalmi naplóba szántam még a blogokon kívül, legyen min gondolkodni azoknak, akik nem tudnak elemzni és minden írásban a szerző érzelmeit és eseményeit keresik, a megéltet, a környezeti és szociológiai hatásokat, nem pedig az életet, gondolatot, elgondolást és  tanítást, az elképzelést és a képzeletet...


Persze, ha ezt Babits és Kosztolányi, vagy akár József Attila elolvashatná most, akiket félre kezeltek, vagy félre ítéltek. Mostanában már Kölcsey-t is támadják, lejáratják.


Meg a többi nagy költőt, holott ők sosem tudtak verset sem írni...
Elgondolkodtató, kiben mi lakik és milyen szíve, és hogy tesz szert tudásra..


Kicsi a világ...






Az alábbi szavak nem szerepelnek a rendszer szótárában. Kérünk, ellenőrizd a helyesírásukat, és szükség esetén javítsd őket!

Lövey-Varga, nagymamókának, vígasztal, nagymamóka, Ezeret, Nagymamóka

Ha a szavak valójában nem hibásak, az alábbi mező kipipálásával jelezheted nekünk.




Kellemetlen a robottechnika mindenótt.. Most leközlöm itt is, jogdíjas vers, éjjel már közöltem két helyen..


Sajáton. Mégsem tartja a jogdíj szabályokat senki be, sehol.. mert hát, ő ingyenes..és a közlési feltételeket tudni kell... De attól még védettek a versek, és írások.


Ideje lenne megtanulni annak, aki tanul és aki ír.. és olvas is...


Lövey-Varga Éva: Mária-napra

(Az édesanyának,  nagymamókának, minden Máriának…)


Egykor ifjú volt, fiatal…

Most idős, öreg…

Az idő csak röpke perc…

Vajon, ki érti meg?


Számolta a perceket,

Míg lánya vizsgázott,

Tárt kar várta vejét:

Glória csillámlott.


A lánya férjhez ment,

Távolból látja már.

Szíve csak szorong,

Meghalt a párja már.


Zárt kapu, zárt ajtó,

Nyílik-e valaha?

Besétál-e rajt’ még,

A hét-kilenc unoka…


Dolgoznak, betegek…

Aggódva nézi már.

Nyögve fordul egyet,

A könnyfolyam megáll.


Csörren a telefon,

Vonyít egy kutya…

Messziről hull felé,

A kívánság csillaga.



Elment már a lánya,

Fiatal anya volt…

Követte a férje,

Másik veje is holt…


Távol unokái,

Nincs idő semmire.

A szív csak hajlik,

De nem viszi senki el…


A munka rogyásig,

Rég terített asztalt.

Körötte sok gyerek,

S a szülő, kit vígasztal.


Ma már csak emlék,

Minden, ami szép volt.

Mégis felkel, újra,

S fáradtan megindul.


Végig megy a házon,

Két kezébe fogja

A fakanalat, s lábast,

Mi csurig telt valaha.


Alig nyel egy párat,

Összeszorul szája,

A ráncok simulnak,

Hanyatlik a válla…


Ezer-ősz hajszála

Száll a levegőben,

Lassan már a csillag

Tűnik el a ködben.


Száll a Hold sugara,

Keresi a párját.

A domboldal teteje

Fedi az Ő árnyát.


A falu ura volt,

Az egykori birtokos.

Ősi mestersége

ma már polihisztor.


Az idő csak pereg,

őszül az unoka,

Mégsem jut semmire,

Kilenc-tíz szakma.


Megsimítja kezét,

Az ölében fogja,

Kilométerekre,

Sziromágyba fogva.


Rég elhunyt a férje,

A másik veje is,

Majdnem halott ma már

Körötte mindenik’.


Az idő csak rohan…

Nem találni párját.

Titokban itt is, ott is

Nagyon várják.


Nem indul az autó,

Befagyott a számla…

Itt a nyelvvizsga díj,

Pecsétet a szádra…



Dobban a szív itt is,

Ott is sok az a gond.

És az a telefon mindig

Csak ennyit mond:


Nem bírom tartani,

Édes fiam, drága…

Megyek lehajtom

A fejemet az ágyra.


Sok a gyógyszerem is

Nem segíthet semmi

Évek óta várom,

Nem változik, enyhít.


Orvos ma lassan már

Minden unoka,

Mégsem talál gyógyírt

Kémia, technika.


Rohannék! - Elindul,

De szabadság nincsen.

A könny meg csak pereg,

Szétfoszlik a kincsen…


Küldök rózsát, csokrot -

A képeslap is drága?

Dolgozok rogyásig,

Hátha megyek, hátha…


Nincsen videó ott,

A telefon remeg.

„Tudom, hogy szerettek…

De akkor meg minek?”


A gondolat száguld,

Jól légy, nagymamóka…

Anyuka is ápol,

De neki is kell, ó, jajj!


Mária a drága,

Neve történelem,

Élete is az már

S szíve, törékenyen.


Ezt a tudást te is

Add majd másoknak át!

Én tudom, hogy jó vagy,

Még egy módon próbáld!


Elment megint egy év,

Kergeti a párat,

Küldenék virágot,

Ezeret s még százat!


S itt ülök a gépnél,

Az éjszaka fáradt…

Minden éjjel nyissad

Imára a szádat…


Kezeimet távol

Imára kulcsolom

Üzenetet küldök,

Végig azt dúdolom…


Mindig velem leszel,

Mosolyoddal, Édes!

Tudod, sok volt az év,

Kényes lettem, kényes…


Adjon már az Ég,

Neked is nyugalmat…

Gyere haza hozzám,

Velem itt elalhatsz!


Megfognám kezedet,

Más okozott itt bajt!

De, amit vetettél, itt is,

Ott is kihajt!


Elmesélném bátran,

Amit sosem láttál,

Hisz távolról is tudtad,

Ez az, amit vártál!


Édes, édes anya,

Nagymamóka, Drága!

Illatos felhőkbe

Burkolózva várj, ma!


Eléd állok bárhogy,

S őrizem a kezed,

S mint egykor kisszéken,

Kiáltom a neved:


„Légy boldog Mária!

Sose legyél szegény!

Mindig maradjon meg

Szívedben az erény!”






2019. 09. 12. 2:03:09




Fotó: Lövey-Varga Éva

Copyright Pécs, 2019

Kellemetlen az is, hogy képet nem tudok hozzá feltölteni.. Saját fotókat, vagy akár mást...amit alkot az ember.. Szomorú... 


Isten áldja a Máriákat!