Bíborvirág Tapló Napló

Gondolatok
evica920•  2021. június 12. 15:10

Lövey Varga Éva -Margó Feszt

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?


Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?


Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,

Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany Lajos, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.


Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa. 


Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal. 

Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat. 

Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...


Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.


Teljesen más, húsz évvel későbbi.


Ilyen az egész világunk. 


Valahol cserél, valahol lejár...


Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...


Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.


S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...


Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.


Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....


Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...


Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...


Üdvözlettel: Varga Éva

evica920•  2021. június 12. 01:49

Lövey Varga Éva A magyar társadalmi életről

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről



Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről

Csak néha bonyolódna bele az ember...Mondják és mondanák sokan. Az izgalmakat, veszekedéseket kerülni kell... Avagy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem mondom el mit gondolok, nem lesz bajom. Ha nem mutatom meg, mit tudok, legalább nem fognak bántani. Magyarországon nem lehet érvényesülni. Nincs vitakultúra. Nincs versenyszellem. Aki kiemelkedik, sárba tiporják. Nincs igazság. Nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Nincs családvédelem, szétszedik a családokat. Nincs szociális támogatás, terror van. A szociális munkások lopnak, bejárnak a bérletekbe a tulajdonosok és használják a bérlők munkáit, tulajdonát, sajatjukként kezelik, el is viszik. Sőt, amíg nincsenek ott, jókat találkoznak ott a titkos partnereikkel. Lehetne még sorolni.

Nincs rá időm. De hallva közben a párom által lejátszott riportot, a baranyai nyelvrontás kéreztetődöttje folytán igencsak a kérődzőkre kezdtem politika helyett asszociálni a lélegzetet meg mondanivalöt kiemelkedő nyelvészeink egykori tanítványaként magamba folytva.

Kitűnő vagy kettes bizonyítvány, az orvosokra, jogászokra igencsak jellemző lett a politikusokon kívül is a káromkodásdömpinggel ellátott vulgaritás, amit még az utánzással sem lehet auditálni, ellenőrizni, s mellőzhetővé tenni, vagy kiírtani. Annál inkább folyik a csapból is, a viselkedési kultúrából is. Az informatikusoknál elnézve a helyesírási követelményeket, mind vizsgákon, felvételiken, természettudományos beállítottságra hivatkozva, tömegével jelentkeznek hibák, karakterváltoztatott matematikai, fizikai képletek, mert azokra is átprogramozódnak a hibák.

Unalmas is a helyesírás és a nyelvek témája... Ugye? Mégis egy jogi szakszövegben hibásan használt kifejezés a bíró és az áldozat fejébe is kerülhet, meg 30-40 éves hamis, jogtalan eljárásokba. Nem csupán a hanyagság jár ezzel. Régen írtam. Az emberi undor, utálkozás már a hangrendjében is kissé hátborzongtató szó. Az adatokat keresőt erre kényszerítve tovább növelni a hibákat viszont már esztelen vakmerőséggel ellátott szándékosság. Az aki érti, az érti, aki meg nem, az nem: messzemenően nem megoldás.

Az embernek tíz-húsz év után a hibákból totálisan elege lesz, ahogyan a hibákat elnézőkből, vagy a hibák ellen szótemelő elleni támadásokból.

Az etika és erkölcs fogalmának különbségéről egyetemi szinten sincs megfelelő tudása az embereknek. Hiába oktatás, ha hibás a tankönyv ... Vagy olyan embereket nevez ki oktatónak, akiket mellőzni kellene, s valójában elnyomja azt, aki tud, kiemelkedik.

Sok a hiba, probléma. A tárgyalásukra hetek, hónapok helyett csak órák, mondatok jutnak: s ez csak félreértéseket, nem megoldásokat szül..

Az emaileket letiltogató oktató, adminisztrátor, nyomozati, társadalmi, polgármesteri szinten halálesetekben válik bűnrészessé, a nem nyomozókkal, az informatikai hibákat nem kezelő minisztériumokkal, jogi szakosztályokkal, bíróságokkal, rendőrkapitányságokkal.

Sorolhatnánk. A minden felett szemet húnyok aktusa nem megoldás egy honvédelmi minisztériumi ügynél, vagy régészeti lopásnál, ahogy a laborban eltűnt számításoknál, genetikai programoknál sem.

S a világ nem tanul önnön hibáiból. Mások hibáiból sem. Ha a csillagos égből hullik rá az áldás, akkor sem... S csak a buta emberek járnak el úgy, hogy megismétlik a hibákat. Kockázat mindenben van.

Megéri?

Szeged, 2021. június 08. 14:13

evica920•  2021. június 12. 01:46

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Telefonok,

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Telefonok, érintőkészülékek s gondolatok az oktatásról, munkákról

Nem tudom, Te hogy vagy vele, kedves olvasó, de Én meglehetősen kellemetlenül jártam nem csupán a telefonos szolgáltatókkal, de magukkal a telefonkészülékekkel is.

Itt nem csak arra gondolok, hogy lassan a kilencvenes évek közepén általánossá válva a kétezredik évre országos hálózat épült ki két-három szolgáltatóval. Akkor is a jobb, márkásabb, nívósabb telefont választotta az ember. A Nokia mellett a Pannon és a Vodafone szolgáltatóként kellően megterhelte a pénztárcát, még kártyás alapon is, a távollevő nehezen talált fülkéket, sorba kellett állni, és sorolhatnánk. Pár év alatt változott a helyzet. Kellemetlenné vált a kollégiumban a kijelölt cigifüstös telefonfülkében mások előtt telefonálni, az egyházi egyetem szabályzata a középiskolai kollégiumokhoz hasonlított.

Emlékszem, Lídia nővér Piliscsabán alig engedett be a Boldog Gizella Kollégiumba, amikor vasárnaponként este 11-re vagy utána ért be a vonatom, amikor az ország másik feléből otthonról utaztam vissza. Nos, emiatt aztán havonta ha egyszer haza tudtam menni. Olykor egyedül töltöttem a Szentestét, az Újévet az egész kollégiumban.

Pár évvel utána már Sárváron az első fizetésből a vágyott ezüstlánc mellé futotta a telefonkészülékre is, ha spórolósan is.

Persze, megint nem a két-három szakmában dolgozott az ember, a környezetvédelmi közalkalmazotti fizetés nem érte el a havi lakásbérleti díj szintjét, még a plusz juttatást biztosító nyelvvizsgadíjjal, a munkásszállókra bekerülni lehetetlen és kellemetlen volt, sok cuccal úgyszólván reménytelen, és csöppet sem biztonságos. Ahogy a bérletekben sem.

Aztán, mellette a rég vágyott publikálás, az összefogni vágyott alkotói gárdák, a szellemi műhelyek, az újrainduló, állandó készülést biztosító informatikai munka a képzésekkel, állandó, nagyköltségű telefonálást igényelt. Interjúk, utazások, amit a munkakeresőnek pénz nélkül is finanszírozni kellett, a három fordulóval, akár az ország másik részén is.

Persze a '95-ös környezetvédelmi törvény módosításnál nem vették figyelembe azt, hogy neked az összes törvényt az iskolában egy hónap alatt újra kell tanulnod a környezetvédelmi vizsgára, minden tankönyv és kiadvány nélkül, stb., stb. De, ez is megvolt. Problémákkal is, mások mellett, ütköző felvételikkel is.

Milyen jó lett volna, ha valóban tervek szerint naplót ír az ember, s nem eufemisztikus irodalmi bejegyzéseket rögzít.

Erről jut eszembe a párhuzamos Kossuthos egyetemi oktatás, Borbély Szilárd, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Irma, Bitskey Tibor és mások, többek közt Szirák Péter és mások óráival.

Mennyi rohanás, telefonos egyeztetés, eltűnt kulcscsomó és személyi, s mennyi más probléma színezte a kártyás telefonok számláit, ... de még diákmunkára sem vesznek fel, mert az órákról nem hiányozhatok. Pultos csajnak meg nem leszek jó absztinensen... No, a támogatási rendszerekből kizárva elérkezett a számlás telefonok állítólagos olcsóbb világa, amikor is még többet kezdtél fizetni a semmiért. S szinte egyik határon sem volt vonalad, mindig átállt az ukrán, szlovák, román, osztrák, cseh, vagy a délszláv vonalak bármelyikére a készülék...s a helyzet ma sem változott.

Mikor kimentél környezetvédelmisként a hiányzó mozgást pótolva a hegyekbe, s a jelzéseket vesztve eltévedtél, térerő nélkül, s az állatkertből szabadult, mellmagasságodig érő vicsorgó farkassal szembetalálkoztál, s a Jóisten mentett meg a zsebben hordott bicska, meg a karaterúgás használatától. Szép kutyus volt, ugye? Persze térerő a tévéadó mellett nulla, segítség nincs...

Ja, s amikor a régészeti barangolások mellett, mindez harmincéven felül ismétlődik meg veled, hat telefon mellett. Internet, hálózat nincs. S a helyzet 25 év után is változatlan, ahol minden lakcímedre számlázva hatszoros számlákat számláz a szolgáltató, vagy a vonalas készüléket, tévét nem köti át, vagy máshova köti, s te majd csak a végrehajtás után értesülsz arról, hogy nem fizetik vissza, nem jelezted, holott tíz éven át három naponta írtad, telefonoztad a hibákat, vagy benn ültél az ügyfélszolgálaton...s nekik hiába jelezted.

Nos, érdekes lett ezáltal a munkád, tanulásod, meg a megrendelt számítógépek sora...

Nos, így már gondolkodhatunk a operációs rendszerek programhibáról, melyet minden ráépülő szoftver átvesz, s a hibákat személyi hibák is megtoldják.

Aztán gondolkodol, hogy milyen jó volt a kis méretű, futásnál kisnadrág zsebben lapuló telefon a nagyképernyős hova tegyem, hogy ne törjön telefonokkal szemben.

Nos, szép, videós. Drága telefonok, jó vagy hibás kamerákkal, hasznos aplikációkkal, telefonos tévé vagy drónvezérlési lehetőséggel.

Nos, ha fáj az ujjad az érintőképernyőn íráskor, érzed az elektromos jeleket meg ütést a könyöködig, míg megírsz egy oldal szöveget...inkább eldobni szeretnéd, még akkor is, ha a készüléked billentyűzete a vírusoktól vagy technikai problémáktól tönkrement, s a gyártó bekéri, mert nem képes javítani, s nem érti. Két év múlva a félmillióssal is így jársz, már van min gondolkodni.

Hát, ilyen az élet. Miközben értékesítője, programozója is voltál, központban, személyesen, elgondolkodsz.

Mi is az a szerződés, hol, ki hozta a jogszabályt, s miért írtad az adatvédelem sértéssel tűzdelt szerződéseket alá...

Szükség törvényt bont, s fizeted a hibájukat.

De, hová, miből?

S ugyan, most hogyan tovább?

Az ujjad tovább zsibong a képernyőn. Rádsötétedett...

Szeged, 2021. Június 08.

evica920•  2021. június 12. 01:45

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "...Bosszan

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"...Bosszantó egy bugris bunkó..."

"...Bosszantó egy bugris bunkó..." Fáj a szíved visszaolvasni a találónak látszó idézetet a Szörényi alkotásból. Hátha még tudod is, hogy az alkalmazott kifejezés az egykori királyi udvar bérenceivel, külföldijeivel közel sem járhatott az igazsághoz.

S amikor a "taplón" viselkedő emberekre szeretnéd a kifejezést alkalmazni, vagy más hasonló helyzetekben, a relativitás miatt te magad is kellemetlen helyzetbe kerülsz.

Hajnalban veszed a telefont, hogy a visszaélő kormányalkalmazottak miatt elérhetetlen családod az ország, világ különböző pontjain, esetleg országaiban elérhető-e még, nem harangszóra ébredsz -e az elmulasztott vagy becserélt TAJ - kártyás, hamis eljárásokkal, a rendőrségi nyomozások elkövető helyett tanút vagy károsultat fenyegető eljárásaival, esetleg a bunkó ügyvéd kollegáid lustasága folytán összecserélt adatok, vagy felcserélt személyek miatt.

Hogy valahol a párod leánya külföldön takarító tanárnőként vagy a párod fia külföldön babysitterként dolgozó informatikusként, esetleg ismeretlen becserélt diplomás adatokkal egyetemi hallgatóként ül a régészeti feltárásodon, s te munka nélkül rostokolsz az internetes vilagban eltűnő jogdíjaiddal, nyomozások hiányában, az már senkit sem érdekel, ha 12 diplomád tűnt is el, se letiltani nem lehet, se nem nyomoznak egy egyetemen, egy hivatalban sem, 25 évig sem, meg két napig sem. Hogy átírja a rendszer az adatokat, azzal senki nem törődik, aláírja a gyámhivatal a gyámság helyett a gondnoksági végzést, a gyerek eltűnik, a felnőtt belehal. Hogy a becserélt adatokkal más veszi fel a bankban a pénzt, mert a bankvezető úgy dönt, hogy a fizetés nélkül levőnek nem érkezhet meg a számlájára egyben a 15 éves munkájának külföldi jogdíja, s nem ő kereste. Hogy az ügyész bolondsága folytán nem veszi észre, hogy a bíró a bírósági régészeti feltárás helyett elmebetegsége folytán, szelektív olvasása miatt más eljárások, diplomáztatás, diplomavédés helyett a pécsi bíróság épületében eljárást indít a lopott diplomás kormányhivatalban dolgozó régésszel a jelessel végző, pályázó hallgató ellen, s eltünteti 9 diplomáját, amit félév alatt tömörítve végez, s másnak iktatja be ...s a miniszterelnök másnak, jogviszonnyal nem rendelkező egykori szomszédjának ad köztársasági dicséretet az ő munkájára...

S még csak nem is nyomoz a pszichiátriára benyomott TEK-es szaktársad, a 25 éve már az egyetemen tőled dolgozatot lopó, sok év után kollégiumi tanári állásból mégis tanárrá vedlő szaktársaddal, aki a családfád anyagát a helyi kiadványban mégis lepublikálja a jegyzeteiddel, s az egész lakásod eltüntetik.

Óh.... "Abcúg István nem kell már..."...

S minden módosul ...

Tudom, nem írhatom le, amiket elmondtál, megéltél...De van rá mégis mód, közzétenni...

Csak, akkorra sajnos a biológiai órák végén a lélekutakon már mások járnak...

Látod, ilyen bonyolult ez a csillagászat, a maga törvényeivel. Az űrhajós utakhoz mégis kellett az értelem...

Szeged, 2021. Június 09.

06:45

evica920•  2021. június 12. 01:40

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Oktatási

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Oktatási Hivatal és a diákigazolvány nyilvántartások

Kezd izzani a talaj az Oktatási Hivatal dolgozóinak talpa alatt a nyilvántartási hibák miatti diplomalopásos ügyekből kifolyólag.
Beleértve a TAJ-nyilvántartási hibás ösztöndíj és végzettséghibákat, meg a többi eltűnt adatot tekintve, melyet tíz év, húsz év után más egyetemek nyilvántartásaiban lehet mások nevén megtalálni. Természetesen a végzős hallgató már az előző két TVSz. formáját sem találja meg, nem hogy 20, 25 évre vagy akár 80 éves korában 60 évre visszamenőleg.

Csillámport lehet a szemekbe szórni, s megvádolni embereket, hogy nem tudtak végezni, vagy loptak, ha az Oktatási Hivatal meg az egyetemi kancelláriák informatikusai lopnak meg csalnak a hekkelt rendszerek helyre nem állításaival.

Sorolni lehetne, nem 16 egyetemen.

Talán az is sorra kerül a könyvtári meg doktori iskolák hibás rendszereivel a nagy díjnyertes informatikusok által készített nem működő, 10 éven át sem működő egyetemi mailrendszerekkel, vagy ETR, Neptun hibákkal.

Nemzetközi informatikai bizonyítványokkal, színjelessel már forgolódik a hazugságaik miatt eleget az ember, a rendőr által a kancelláriára hiába küldve ..

Ejnye-bejnye, rontom-bontom...

A Covid-19 panel vírusai győztek az emberi ész felett?

Azért lenne mit ellenőrizgetni az ügyfélkapus eléréseknél meg hitelesítésnél bekövetkező bankhibák utáni teljes számlalenyúlásoknál, meg a máshova könyvelték adatoknál.
S ez még csak néhány hiba 15 éven át, minden jelentkezési időszakban...

TVSz meg sehol nincs honlapon, visszamenőleg, de még csak saját ügyhöz se tud egy korábbi elérést se adni egy egyetem sem hat vagy félévvel az után, hogy a jogvédett dolgozat eltűnik, vagy a bizonyítványt, diplomát lenyúlják, és nyomozások hiányában nincs mit tenni.. szóval a kikérések se működnek. De a panasz nélküliek diplomáit se találni a rendszerekben, a disszertációk cseréi meg nyilvanosan láthatók. Mert hát, minek is rá plágium nyilatkozat, meg pecsét, meg feltöltésnél bizottság...
Hadd lopjanak!

Szeged, 2021. június.10. 01:12