Szürreális vágyak

 

Szürreális vágyak

 

vergődnek az őzek

a Párizsi-mocsárban

karistol a tőzeg

a bőrüket kivájja

de nem győznek már ma

 

sírdogál egy gyerek

a játszótér markában

próbálna mozdulni

a homokba beásva

de szoros a fogása

 

kipattan a szeme

egy arany nyakláncnak

sopánkodva nézi

csak gurul a csudába

de hogy menne utána

 

egy folt a festményen

szabadulni vágyna

elméd álomképén

szétfolyik a mába

de miért nem vigyáztad