Szürreális vágyak

Talankolto•  2019. március 25. 18:36

 

Szürreális vágyak

 

vergődnek az őzek

a Párizsi-mocsárban

karistol a tőzeg

a bőrüket kivájja

de nem győznek már ma

 

sírdogál egy gyerek

a játszótér markában

próbálna mozdulni

a homokba beásva

de szoros a fogása

 

kipattan a szeme

egy arany nyakláncnak

sopánkodva nézi

csak gurul a csudába

de hogy menne utána

 

egy folt a festményen

szabadulni vágyna

elméd álomképén

szétfolyik a mába

de miért nem vigyáztad

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Liwet2019. március 26. 13:38

@Talankolto:
Persze, jobb..! De beleérző vagyok:)

Talankolto2019. március 26. 12:35

@Mikijozsa: Köszi!

Mikijozsa2019. március 26. 12:17

nagy ereje van a művészetnek felmérhetetlen, gratula a vershez

Talankolto2019. március 26. 11:25

@Liwet: Köszönöm! Remélem azért jobb a kedved, mint amit a vers sugall. :-)

Liwet2019. március 26. 08:40

Ez a vers elvitt magával. Remek képek, költői, szép!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom