Reggel

‍

Reggel

‍

káprázik a szemem

áramlik be a fény

mosolygó arcodra

ráfesti a reményt

‍

megfagy a levegő

özönlik be a szél

irigyen fúj ránk

a jeges ölelés

 

didereg az ablak

összefonja karját

remegve felölti

függöny kabátját

-------❄-‍------

homályos arcodat

pislákoló fények

vetítik az ágyra

emlékezetemben

-------❄-‍------‍

az utolsó rés is

lehunyta a szemét

magányos szobában

bámul rám a sötét

‍

elhúzom a függönyt

mielőtt felemészt

megviselt arcomra

visszatér a remény

‍

káprázik a szemem

áramlik be a fény

de tudom hogy ez már ...

tudom hogy ez már nem ...

‍

… ez már nem az a fény