Korgó nyomorral

‍

Korgó nyomorral

‍

támad a butaság

felölti lánctalpát

fogát csikorgatva

az erdőn robog át

mindjárt bekopogtat

a dobhártyám falán

‍

de hiába tolakszik

fülemben zene szól

elmém kapujánál

bármely sorba állna

úgysem fizethetne

lármás hanghullámmal

‍

kotorja az aprót

az enyves kezével

idegen ruhákban

mások zsebében

de hamisan csillog

a lyukas tenyéren

‍

csöng a telefon

felveszem rögtön

a szokás hatalma

kijátszott az ösztön

kolompszó csábít

lelkembe köszöntött

‍

csahol egy kutya

követem a nyájhoz

egy bárány ígérget

kellemes vokálon

zöld mezőről regél

Meseországról

hol a mézokádó sárkány

boldogan harácsol

a mogyorófákról