Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

Elhagytam

Pampampam, valamit elhagytam.

Nem bánom, jó volt, de jóllaktam.

Amit megettél, örökre te lettél,

tetteiddel új embert világra segíthettél.

Álom háló

Mással jársz, de meglátod,

nem érted, de kívánod.

Szólsz hozzá, ha nem látod,

nincs válasz, de kivárod.

Ha megbántod, nem bánod,

holnap mással próbálod.

Nem érinthet, bár vágyod,

ha mégis, talán megbánod.

Nem lesz párod, barátod,

keresd azt, ki szárnyra kel

az álmoddal a földi világban!

A búcsú kútja

A rossz szándék tőlem idegen,

bár még mindig feszül minden idegem.

.

Az ablakon kinézve olyan, mint egy csendélet.

Ha egy festményt bámulnék, talán szép volna,

de most lelkemből még az űr is inkább távozna.

Érzem, esélyem annyi, mint egy sovány egérnek,

ki a macska szájában lógva végső otthonáról mesélget.

.

Tudom nem vagy gonosz.

Látom, mi az oka, értem mire gondolsz.

Nekem is jó móka volt eddig legalább,

de minden szavam egy lyukba pottyant hiába

- és több a listán nem maradt már -

egy kút mélyén elfeledve örökké rád vár.

Az idő mélyén

Egy tisztáson várok egyedül,

út híján mellettem senki sem ül.

Egy kútba bámulok le az érmékre,

tiszta vizében végtelen mélységbe.

Hosszú éjszakákon néha egy megcsillan,

egy hullócsillag fényénél hátha még megpillant.

Fejük felém tekint mindhiába,

miért ejtettem le, mind ezt kiáltja.

Tenyerem formált nekik dús fészket,

de ujjaimon átnyúlt értük a bús végzet.

Nem lehetett kezem az őrzőjük örökre,

csak kölcsön kaptam őket boldog időkre.

Előre megírták az érmék titkos felén,

tovább folytatja majd, ki utánuk leér.

Megeszlek

Esteledjen

Szemem mered

Kedvesem kell

Tested melege

Kellemes lesz

.

Kezed ejtsd kezembe

Egyszer engedd meg

El sem eresztem

Mert nekem

Te kellesz