Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül
GondolatokVariációk a(z elmúlt) szerelemre
Variációk a(z elmúlt) szerelemre
Beleestem
mikor már nem reménykedtem
a semmiből előbukkant
két harmatcsepp a kezemben
akkor kettő már egyetlen
vajon csak a képzeletem
érez ha nem érinthetlek
mikor visszaemlékezek
ahogy csókkal dédelgetlek
*
Elmentem
talán túl sok bort ihattam
mert amikor kézbe vettem
a leveled meg sem néztem
azon nyomban kettétéptem
vajon már csak képzeletben
érezlek ha megérintesz
ahogy visszaemlékezek
egykor talán szerettelek
*
Elengedtem
nem értheted mit éreztem
de egy búcsú harmatcseppet
láthattál még a szememben
földre vágyott elengedtem
vajon néha érzed ahogy
gondolatban csókot adok
mikor éjjel felriadok
hangodra de mégse vagy ott
Egy számomra tanulságos naplóbejegyzésem
Megosztok veletek név nélkül egy számomra nagyon tanulságos történetet az életemből. Régen történt, körülbelül nyolc évvel ezelőtt. Egy lányról szól, akivel egykor megismerkedtem. Talán más is tanul belőle és elkerüli, hogy önmagának és egy másik embernek fájdalmat okozzon egy rossz döntéssel. De ha mégis így alakulna, azért ne érezzétek rosszul magatokat, hiszen csak emberek vagyunk. A tanulság a legfontosabb.
A love.hu-n ismerkedtünk meg, rövid chatelést követően találkoztunk az oktogonnál a Vörös oroszlán teaházban. Beszélgettünk, ő végig csak mosolygott, de alig szólalt meg. Láttam, hogy odavan értem, de ez sajnos nem volt kölcsönös. Nekem is nagyon tetszett, de nem volt meg az intellektuális összhang.
Szóba került, hogy most valami baja van a számítógépének. Mondtam, hogy IT-s vagyok, hazakísérem és megnézem. Csak segíteni akartam, de semmi mást. Odafelé sétálva is megjegyeztem:
- Ugye tudod, hogy csak megjavítom a gépedet, semmi "olyan" nem lesz.
Rögtön visszakozott komoly, őszintének tűnő hangvétellel:
- Persze, semmiképp, dehogy, nem szoktam ilyet csinálni első randinál
Felmentünk hozzá. Megkérdeztem, hogy hol találom a “beteg” gépet. A sarokban volt, az ablak mellett. Megnéztem.
- Sajnos nem tudom megcsinálni. Amit lehetett megnéztem már és nincs hozzá eszközöm, hogy mást is megpróbáljak.
Végig láttam a szemem sarkából, ahogy az ágy sarkán ül és mosolyogva figyel engem. Gondoltam, hogy nem a gép érdekli. Megfordultam, az ágy tetején állt óriási mosollyal az arcán. Valamire készült. Leugrott, a karjával átfonta a tarkómat és megcsókolt. Persze, hogy nem álltam ellen. Akkor már négy hónapja nem voltam együtt senkivel és tetszett. Izgalmas volt, hogy akar engem. Óvszer nem volt nálam, de szerencsére ő "készült". Órákig szeretkeztünk, de egyikőnknek sem volt az igazi, éreztem. Ott aludtam.
Ezt követően szinte minden nap egymásnál aludtunk hol itt, hol ott. Sétáltunk a Margitszigeten, meséltem mindenféléről, ami engem érdekelt, ő nem szólt hozzá, többnyire végig csak mosolygott. Talán félt, hogy butaságot mond, máskor valószínűleg csak nem értette, de az volt a benyomásom, hogy sokszor lett volna róla véleménye.
Egyszer valahogyan szóba került, hogy neki nem számít, hogy tetsszen a pasi. Neki más számított. Biztonságot keresett, jó apát, családot és majd 1-2 év múlva gyermekeket szeretett volna. Nekem viszont fontos, hogy a vonzalom is működjön. A szeretkezés sem élvezetes, ha érzem, hogy a másiknak nem tudok örömet okozni.
Már két hét után óriási feszültség alakult ki bennem. Ő is sejtette, azt mondta, hogy szerinte kevés nekem. Tagadtam, de tudtam, hogy igaza van. Nem is úgy mondanám, hogy kevés, egyszerűen csak nem tudjuk megadni egymásnak, amire szükségünk van. Egy darabig még megpróbáltam elfogadni őt úgy, ahogy van, talán azért, mert szinte kötelességemnek éreztem, ha már együtt voltunk első éjszaka. Ez óriási hiba volt, ahogyan az is, hogy felmentem hozzá az első napon.
Sokszor főztünk együtt, de amikor egyedül főzött frusztrálta, hogy “ő nem főz olyan jól”. Próbáltam megnyugtatni, hogy finom volt, de láttam, hogy nem sikerült. Március 15-én csodás, meleg, napos idő volt. Elmentünk a Pál-völgyi-barlangba, de nem vitt közelebb hozzá ez a közös élmény sem, hiszen a probléma nem ezen a téren volt.
Napra pontosan a megismerkedésünk napjára egy hónappal két lehetőség lebegett lelki szemeim előtt. Aznap megünnepeljük a “hófordulónkat”, vagy elköszönök tőle. Vettem ünnepi kaját, de nem bírtam ki és elmondtam, hogy mi bánt. Sírt, összeszedte a teregetőről a ruháit és elsietett. Szomorúan néztem, ahogy eltűnik a lépcsőház fordulójában. Máig pontosan fel tudom idézni az arcát, ahogy visszanézett.
A szakítás után két nappal felhívott és megkérdezte, hogy a nála maradt kimosott zoknimért elmegyek-e. Gondolom ez egy utolsó próbálkozás volt. Találkoztunk, megbeszéltem vele, hogy nincs vele semmi baj, csupán nem illünk össze, mással sokkal jobb lesz neki is és nekem is. Már jókedvűen ment haza. Azt mondta hogy annyira szeretne haragudni rám, de a beszélgetés után erre képtelen. Örültem neki, hogy talán legalább egy picit megkönnyebbült.
Tudom, hogy a barátnőinek írt leveleiben úgy hivatkozott rám, hogy “álompasi”. Sajnos tévedett, számára nem én voltam, de biztosan valahol megtalálta azt, aki méltó a címre. Annyira sajnáltam szegényt és nehéz volt beismerni, hogy nem tudom elfogadni őt páromnak. Soha többé nem próbálok meg kijavítani egy hibát egy másikkal.
Legtöbbször nem az egyének a hibásak, csak egyszerűen időnként az a két ember nem alkalmas közös életre. Mások az igények, nem működik a vonzalom. Nem szabad erőltetni, úgysem fog sikerülni, ha nincs meg a közös hang, az igények gyökeresen eltérőek és nem látszik boldog jövőkép.
A Párkák válaszútja
A Párkák válaszútja
halandó most válassz halált
mielőtt a világra vágysz
pengess meg egy életfonált
hangjával a jövődbe látsz
üres vászon lóg a falon
romos házban festi a kor
szürke felhőt rajzol a por
míg egy napon a földre hull
búrába zárt ritka virág
szirmot bont és méhekre vár
kopogtatnak már a falán
lepattan mind majd tovaszáll
melegségre vágyó csillag
fénysugárként kezét nyújtja
félúton egy hideg szikla
megérzi és megszorítja
álmaidba egy férfi jár
szeretet csak éjjel dukál
nappal rágod mások baját
megöregszel s jön a halál
Spoiler alert!
a commentekben leírtam, hogy számomra mit jelentenek a versszakok.
Aki szeretne gondolkodni rajta, addig ugorja át az én első (legalsó) commentemet.
Un Motto di Troppo
Un Motto di Troppo
nem vagyok csak nagy gyerek
kockákból építkezek
ha feldöntöd élvezem
segíts hogy még jobb legyen
Vajon mi a giccs és rossz dolog-e?
Kedves Poéták!
Egy szerelmes versem kapcsán szeretném a véleményeteket kérni.
/ Szeretném jelezni, hogy némileg átírtam az eredeti bejegyzést elejét, mert túlságosan személyeskedőnek tűnt, szándékom ellenére. Az első néhány válasz "éle" néhol ezért érezhető erősebben. Kérlek ennek fényében értékeljétek, ha valaki hangsúlyosabban fogalmazott, ez az én hibám. /
A bejegyzés a köszönetnyilvánítás alatt folytatódik. Az alábbi blokk nem tartalmaz fizetett hiretést. Legalábbis én nem kaptam egy fillért sem eddig :D
--------------------------------------------------------------------------
[[[ Köszönöm szépen mindenkinek, aki idejét szánta a témára!] ]]
--------------------------------------------------------------------------
Facebookon 2 nagyszerű oldalon is kaptam hasznos válaszokat, nem is keveset.
Mert minden válasz hasznos valakinek, aki majd olvassa, megosztom, ha átmegy a filteren.
Egyik sem az én oldalam, szóval
"Az oldalakat megnézeni nem kell félnetek jó lesz ..." - vagy nem így mondják? :D
Élő költők társasága
https://www.facebook.com/groups/elokoltoktarsasaga/
Versírók szigete
https://www.facebook.com/groups/1379308502358950/
--------------------------------------------------------------------------
[[[ Köszönöm szépen mindenkinek, aki idejét szánta a témára!] ]]
--------------------------------------------------------------------------
Felmerülhet, hogy talán túl giccses. Valóban, ezt nem vitatom. Szerintem is az. Így szeretem, nagyon tiszta, őszinte, egyszerű és giccses érzésemet vetettem papírra akkor, így szándékomnak megfelelő a vers.
Kérdéseim:
1. Szerintetek gond, ha egy szerelmes vers giccses?
2. Hogyha gond, akkor miért, kinek, mikor és hol?
3. Kinek írtok ti és milyen céllal?
Az én válaszaim:
1. Szerintem nem gond, egy vers legyen őszinte.
2. Adott folyóiratban, ha a támasztott követelményeknek nem felel meg, helyes, ha visszadobják.
3/1. Elsősorban magamnak, így nem is gond, ha valahol nem fogadják el.
3/2. Örülök, ha valakinek ad valamit egy versem. Előfordul, hogy valakit fel akarok vidítani vele, reményt adni, vagy egy fontosnak vélt témáról írom meg a véleményemet.
Köszönöm szépen, ha megírjátok a véleményeteket.
UI.: Ez a valóban giccses versem és egy arról alkotott vélemény ihlette ezt a kérdést
Színvallás
csak kékkel festenék
kedvenc színecském
mikor nem láthatlak
az égre felnéznék
az is csodaszép
a távolban hallak
fecsegős fecském
hazarepít szárnyán
vágyam visszhangjával
a madárcsicsergés
ha megtalálnálak
piros szívecském
a szemedbe nézve
a boldogság színébe is
beleszeretnék