Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy számomra tanulságos naplóbejegyzésem
Talankolto• 2019. május 1. 18:03
Megosztok veletek név nélkül egy számomra nagyon tanulságos történetet az életemből. Régen történt, körülbelül nyolc évvel ezelőtt. Egy lányról szól, akivel egykor megismerkedtem. Talán más is tanul belőle és elkerüli, hogy önmagának és egy másik embernek fájdalmat okozzon egy rossz döntéssel. De ha mégis így alakulna, azért ne érezzétek rosszul magatokat, hiszen csak emberek vagyunk. A tanulság a legfontosabb.
A love.hu-n ismerkedtünk meg, rövid chatelést követően találkoztunk az oktogonnál a Vörös oroszlán teaházban. Beszélgettünk, ő végig csak mosolygott, de alig szólalt meg. Láttam, hogy odavan értem, de ez sajnos nem volt kölcsönös. Nekem is nagyon tetszett, de nem volt meg az intellektuális összhang.
Szóba került, hogy most valami baja van a számítógépének. Mondtam, hogy IT-s vagyok, hazakísérem és megnézem. Csak segíteni akartam, de semmi mást. Odafelé sétálva is megjegyeztem:
- Ugye tudod, hogy csak megjavítom a gépedet, semmi "olyan" nem lesz.
Rögtön visszakozott komoly, őszintének tűnő hangvétellel:
- Persze, semmiképp, dehogy, nem szoktam ilyet csinálni első randinál
Felmentünk hozzá. Megkérdeztem, hogy hol találom a “beteg” gépet. A sarokban volt, az ablak mellett. Megnéztem.
- Sajnos nem tudom megcsinálni. Amit lehetett megnéztem már és nincs hozzá eszközöm, hogy mást is megpróbáljak.
Végig láttam a szemem sarkából, ahogy az ágy sarkán ül és mosolyogva figyel engem. Gondoltam, hogy nem a gép érdekli. Megfordultam, az ágy tetején állt óriási mosollyal az arcán. Valamire készült. Leugrott, a karjával átfonta a tarkómat és megcsókolt. Persze, hogy nem álltam ellen. Akkor már négy hónapja nem voltam együtt senkivel és tetszett. Izgalmas volt, hogy akar engem. Óvszer nem volt nálam, de szerencsére ő "készült". Órákig szeretkeztünk, de egyikőnknek sem volt az igazi, éreztem. Ott aludtam.
Ezt követően szinte minden nap egymásnál aludtunk hol itt, hol ott. Sétáltunk a Margitszigeten, meséltem mindenféléről, ami engem érdekelt, ő nem szólt hozzá, többnyire végig csak mosolygott. Talán félt, hogy butaságot mond, máskor valószínűleg csak nem értette, de az volt a benyomásom, hogy sokszor lett volna róla véleménye.
Egyszer valahogyan szóba került, hogy neki nem számít, hogy tetsszen a pasi. Neki más számított. Biztonságot keresett, jó apát, családot és majd 1-2 év múlva gyermekeket szeretett volna. Nekem viszont fontos, hogy a vonzalom is működjön. A szeretkezés sem élvezetes, ha érzem, hogy a másiknak nem tudok örömet okozni.
Már két hét után óriási feszültség alakult ki bennem. Ő is sejtette, azt mondta, hogy szerinte kevés nekem. Tagadtam, de tudtam, hogy igaza van. Nem is úgy mondanám, hogy kevés, egyszerűen csak nem tudjuk megadni egymásnak, amire szükségünk van. Egy darabig még megpróbáltam elfogadni őt úgy, ahogy van, talán azért, mert szinte kötelességemnek éreztem, ha már együtt voltunk első éjszaka. Ez óriási hiba volt, ahogyan az is, hogy felmentem hozzá az első napon.
Sokszor főztünk együtt, de amikor egyedül főzött frusztrálta, hogy “ő nem főz olyan jól”. Próbáltam megnyugtatni, hogy finom volt, de láttam, hogy nem sikerült. Március 15-én csodás, meleg, napos idő volt. Elmentünk a Pál-völgyi-barlangba, de nem vitt közelebb hozzá ez a közös élmény sem, hiszen a probléma nem ezen a téren volt.
Napra pontosan a megismerkedésünk napjára egy hónappal két lehetőség lebegett lelki szemeim előtt. Aznap megünnepeljük a “hófordulónkat”, vagy elköszönök tőle. Vettem ünnepi kaját, de nem bírtam ki és elmondtam, hogy mi bánt. Sírt, összeszedte a teregetőről a ruháit és elsietett. Szomorúan néztem, ahogy eltűnik a lépcsőház fordulójában. Máig pontosan fel tudom idézni az arcát, ahogy visszanézett.
A szakítás után két nappal felhívott és megkérdezte, hogy a nála maradt kimosott zoknimért elmegyek-e. Gondolom ez egy utolsó próbálkozás volt. Találkoztunk, megbeszéltem vele, hogy nincs vele semmi baj, csupán nem illünk össze, mással sokkal jobb lesz neki is és nekem is. Már jókedvűen ment haza. Azt mondta hogy annyira szeretne haragudni rám, de a beszélgetés után erre képtelen. Örültem neki, hogy talán legalább egy picit megkönnyebbült.
Tudom, hogy a barátnőinek írt leveleiben úgy hivatkozott rám, hogy “álompasi”. Sajnos tévedett, számára nem én voltam, de biztosan valahol megtalálta azt, aki méltó a címre. Annyira sajnáltam szegényt és nehéz volt beismerni, hogy nem tudom elfogadni őt páromnak. Soha többé nem próbálok meg kijavítani egy hibát egy másikkal.
Legtöbbször nem az egyének a hibásak, csak egyszerűen időnként az a két ember nem alkalmas közös életre. Mások az igények, nem működik a vonzalom. Nem szabad erőltetni, úgysem fog sikerülni, ha nincs meg a közös hang, az igények gyökeresen eltérőek és nem látszik boldog jövőkép.
kicsisara2019. május 6. 19:04
@Talankolto: :D csakis az lehet :)
Talankolto2019. május 6. 18:24
@kicsisara: Igen, helyes lány ;-)
kicsisara2019. május 6. 18:22
@Talankolto: nagyon helyes! :)
Talankolto2019. május 6. 15:19
@kicsisara: Kipihentem már a múltat, most a jövőm alakulgat. ;-)
kicsisara2019. május 6. 08:47
Általában nem fogom vissza magam de néha bizony muszáj. :D
Akárhogyan is van, akárhogy is csűrjük csavarjuk a szót, a szavakat a végeredmény mindig ugyan az.. meglátjuk, megkapjuk, megtartjuk.. ha szerencsénk van akkor egy életen át. Ha nincs szerencsénk akkor addig keressük amíg meg nem találjuk.. vagy pihenőt tartunk. :)
Szép napokat :)
Talankolto2019. május 5. 18:29
@kicsisara: Köszi! Egyetértek mindennel, amit írtál. Biztosan nem kötődött 1 hónap után erősen, szerintem csak egy picit a remény gyengült meg benne és nekem azt mondta, hogy "ő nem jó senkinek" vagy valami hasonlót. Szerintem ez nem igaz, sikerült is nagyjából megnyugtatnom akkor. De nem voltunk még szerelmesek egymásba.
A viták persze, hogy kellenek, egy fórum elég unalmas volna, ha mindenki ugyanazon a véleményen lenne.
Szerintem nyugodtan írj olyan hosszan amennyire csak akarsz. Ha jól tagolod, akkor könnyedebb lesz tőle. De ne fogd magad vissza semmiképpen sem! :-)
kicsisara2019. május 5. 08:49
@Talankolto: Szia.. elolvastam. Szerintem kell az ilyen jellegű írás is. Mert valljuk be, mindenhol és majdnem mindenki erről beszél, a szerelméről az exéről. Hogy mit rontott el, hogy mit tenne másként. Illetve ami a legjonb, hogy így sok embernek lehet akarva akaratlanul segíteni. Vagy néha elég az ha csak valami alá tud panaszkodni. Teszik az, ahogy vigyázol arra is, hogyan fogalmazol, hogy ne fájjon a másiknak vagy másoknak.
Nem kell virágról virágra szállni ahhoz, hogy emberi érzésekről írj, elég ha magadba nézel, s kiadott azt ami benned van. Mert több van bennünk emberekben mindazt hinnénk, hinnéd. Tudod mi a legnagyobb probléma egy kapcsolatnál, hogy hagyjuk ellaposodni, hogy már nem harcolunk a másik boldogságáért. Mert amikor már meg van a párunk akkor nem érezzük szükségét annak, hogy megtartsuk.. Mert mint mondani szokták megkapni könnyű, megtartani nehéz.. és az utóbbi tényleg nehéz, főleg ha csak hagyjuk. Na persze utólag minden könnyebb, okoskodni megpláne.
És tudom nem illik ezt írni főleg nem egy hölgynek..De.. Tudod eljön az a pillanat amikor a józan ész már nem segít és csak az érzés motivál. Olyankor nem szabad abbahagyni semmit sem. / nem szoktál ilyent tenni, egyszer el kellett kezdeni/
A sajnálat vagy a megszokottság miatt maradnak együtt az emberek. Vagy mert nem tudnak vagy mernek kilépni egy kapcsolatból. Az őszinteség az jó, de nagyon frusztráló is tud lenni akármilyen finoman is tálalod.
A zoknis jelenet, ahol végülis békésen elváltatok, ott derült ki, hogy az exed sem érzett olyan erőssen mind hitte. Bár ezért a mondatomért nem tenném tűzbe a kezem..
A másik dolog, nem baj ha vita alakul ki egy blogodnál, hiszen egy vitából is sokat lehet tanulni, sőt néha nem árt az sem ha felnyitjuk, felnyitod más embernek a szemét..
A vélemény adás sem kötelező.
Ezzel zárom soraimat mert hosszúra nyúlt ez a hozzászólás, s nem marad hely másnak, ahhoz hogy hozzászóljon :D
További szép napot :)
Talankolto2019. május 4. 22:53
@Edeke: A határozott kritikák, ellenvélemények is csak érdekesebbés teszik a fórumokat, szerintem aki letilt, sokat veszít vele. Én nem szeretném unalmas, lapos és kihalt digitális papírselejtté degradálni az oldalon az életet. Dübörögjenek a vélemények, persze kultúrált módon. Ez a lényeg.
Köszi még egyszer, szívesen látom a véleményedet bármilyen írásom alatt! :-)
Talankolto2019. május 4. 22:50
@Edeke: Én nem tiltok le senkit. Illetve, csak akkor tenném, ha trágárkodna és kontrollálhatatlan módon akár velem, akár másokkal.
Te nem tetted, nincs rá okom és nem feltételezek rossz szándékot a válaszod mögött, szerintem vicces :-)
Edeke2019. május 4. 22:37
@Talankolto: El sem tudod képzelni mennyire örülök a reakciódnak. Sajnos az ilyen paródiáim miatt, már többen letiltottak. Köszimégegyszer
Talankolto2019. május 4. 22:35
@Edeke: Köszi! Nevettem is az átfogalmazáson, bár kicsit bizonytalan volt ez a nevetés.
Az "A hölgy nevének megnevezése nélkül" túl hosszú volt. Talán helyesebb volna, de marad így, mivel azért írtam, hogy a saját életem egy részlete :-).
A hölgy védelmében írom ezt, nem a pénzem kellett neki, hiszen nincs vagyonom és akkor még nem is kerestem annyira jól. A lakásom egy kis lepukkant kolosy téri albérlet volt, ahol talán a legértékesebb a macskám kedvessége volt.
A C3PO vicces asszociáció, jól betaáltál. Régebben sokan vicceltek azzal, hogy robot vagyok, mert néhány éve még elég érzéketlenül tudtam objektivizálni a munkám során a csapatomban dolgozókkal kapcsolatos döntéseket. Azóta ez már megváltozott, köszönhetően 3 embernek, akiktől emberséget tanultam, hiszen tőlük is ezt kaptam akkor is, amikor talán nem is érdemelem volna meg.
Köszi, írj még ilyeneket! ;-)
Edeke2019. május 4. 22:19
Megosztok veletek név nélkül egy számomra nagy…….uh, ezt elcsesztem. Jó akkor az Én nevem megvan, de Krisztiét nem mondo……..a francba. Mindegy. Egy lányról szól, akivel egykor megismerkedtem. Talán más is tanul belőle és elkerüli, hogy önmagának és egy másik embernek fájdalmat okozzon egy rossz döntéssel. De ha mégis így alakulna, azért ne érezzétek rosszul magatokat, hiszen csak emberek vagyunk. A tanulság a legfontosabb.
A Lóvé.hu-n ismerkedtünk meg, és rövid SMSezés után találkoztunk Mos Eisley kaszinójában ahol a söpredék és a gazság alávaló nyüzsgése zajlott.
Szóba került, hogy most valami baja van a mosógépének. Mondtam, hogy ET-s vagyok, és elkezdtem villogtatni a mutatóujam:- Haza! Haza!
- Ugye tudod, hogy csak megjavítom a gépedet, semmi "olyan" nem lesz?
Rögtön visszakozott komoly, őszintének tűnő hangvétellel:
- Persze, semmiképp, dehogy, nem szoktam ilyet csinálni első randinál. A másodi már kp-s lesz. Szaxi ötezer, zongora hét, violinkulcs grátisz.
Felmentünk hozzá. Megkérdeztem, hogy hol találom a “beteg” gépet. A sarokban volt, az ablak mellett. Megnéztem.
- Aha egy C3PO egység!
- Üdvözlöm uram C3PO vagyok protokolldroid.
- - Sajnos nem tudom megcsinálni. Amit lehetett megnéztem már és nincs hozzá eszközöm, hogy mást is megpróbáljak.
Végig láttam a szemem sarkából, ahogy az ágy sarkán ül és mosolyogva figyel engem. Gondoltam, hogy nem a gép érdekli. Megfordultam, az ágy tetején állt óriási mosollyal az arcán. Valamire készült. Leugrott, a karjával átfonta a tarkómat és megcsókolt. Persze, hogy nem álltam ellen. Akkor már négy hónapja nem voltam együtt senkivel és tetszett. Izgalmas volt, hogy akar engem. Óvszer nem volt nálam, de szerencsére ő "készült". Órákig szeretkeztünk, de egyikőnknek sem volt az igazi, éreztem. Ott aludtam.
A lány mindezt a sarokból nézte. Én, meg egy droid….sose gondoltam volna…
Ezt követően szinte minden nap egymásnál aludtunk hol itt, hol ott. Amikor én itt, ő ott, amikor ő ott, én itt.
Egyszer valahogyan szóba került, hogy neki nem számít, hogy tetsszen a pasi. Pénz kell neki nem szerelem, sajnos az, meg nekem nincsen. Neki más számított. Biztonságot keresett, jó apát, családot és majd 1-2 év múlva gyermekeket szeretett volna. Csak nem tőlem….
Már két hét után óriási feszültség alakult ki bennem. C3po lehetett zárlatos…kitudja. Kivittem a hátsókertbe, és leföldeltem.
Sokszor főztünk együtt, de amikor egyedül főzött frusztrálta, hogy “ő nem főz olyan jól”. Gordon Ramsaj mondta neki: Ez a hal olyan nyers, hogy most kérdezte tőlem nem láttam-e Nemot???
Március 15-én csodás, meleg, napos idő volt. Elmentünk a Pál-völgyi-barlangba, de nem vitt közelebb hozzá ez a közös élmény sem, hiszen hiába hagytam ott, végül, csak kitalált a barlangból.
Napra pontosan a megismerkedésünk napjára egy hónappal két lehetőség lebegett lelki szemeim előtt: a sötét, vagy a világos oldal? Én a világos oldalt választottam, és E7 gyaloggal nyitottam. Susztermatt. Ő, csak sírt. Máig pontosan fel tudom idézni az arcát, ahogy visszanézett
A szakítás után két nappal felhívott és megkérdezte, hogy a nála maradt kimosott zoknimért elmegyek-e. Az maradhat, de a szájgolyókra szükségem lenne, azokért felugrom.
Találkoztunk, megbeszéltem vele, hogy nincs vele semmi baj, csupán nem illünk össze, Én negatív vagyok, ő HIV pozitív.
Tudom, hogy a barátnőinek írt leveleiben úgy hivatkozott rám, hogy “álompasi”, vagy „Freddy” Krueger.
Legtöbbször nem az egyének a hibásak, csak egyszerűen időnként az a két ember nem alkalmas közös életre.( várjunk, csak, ezt nem értem, akkor két ember nem egyén, hanem kétén…??)
Soha többé nem próbálok meg kijavítani egy hibát egy másikkal. Max hibajavítóval. Esetleg a Word programomnak van ilyen funkciója…….
Talankolto2019. május 4. 22:02
@kicsisara: Illetve még valaki hasonló cipőben jár és leírta, hogy a párja öngyilkossággal fenyegetőzve akarja megtartani. Nem avatkozhatok más dolgaiba, hiszen amihez nem érzek, felelőtlenség volna, mindőssze megadtam a megfelelő alapítvány elérhetőségét, akik tudnak segíteni, tanácsot adni.
A másik hölgy, aki "kiakadt" és a férfiakat szapulta is ott van, a második commentben. Ha érdekel:
https://www.facebook.com/rpoetryofakind/
Talankolto2019. május 4. 21:20
@kicsisara: Kicsit elrettentem a további hasonló tapasztalatok leírásától. Nem is volt sok, hiszen én nem szállok virágról virágra, ezt kivéve mindig sok-sok évig kitartottunk egymás mellett. (10 és 7 év) A facebook oldalamon viszont valaki annyira félreértette és élesen szapulta a férfiakat ennek kapcsán, hogy le is állítottam a hirdetést. (néha meghirdetek 1-2 bejegyzést) Kétségtelen, hogy ez eddig minden írásomat üti facebookon érdeklődésben, talán azért meg hasonlót szinte mindenki valamilyen formában átélt az egyik oldal részvevőjeként. Viszont egyelőre visszakozok ettől, nem akarok "botrányhős" lenne, hiszen én ezeket segítő széndékkal írom. Nem akarok rossz érzést kelteni, sem mások között rossz hangulatú vitát szítani. Ezért is figyelek a megfogalmazásra, de talán elkerülhetetlen, hogy valakiben indulatot kelt és csak a saját vonatkozására koncentrál és nem a helyén kezeli. Úgyhogy majd lehet, hogy erőt veszek magamon és írok még, ha éppen valami élesen előjön az emlékeimből. :-)
Talankolto2019. május 4. 21:12
@BakosErika: Ez egészen biztos. Minden erről szól az életben és jó esetben tényleg tanulunk is valamit. Ha nem akkor az a mi ignoranciánk hibája :-)
BakosErika2019. május 3. 18:40
Talán oka volt, hogy melléd rendelték a hölgyet egy kis időre is.
Valamit tanultál belőle biztosan.
Talankolto2019. május 3. 13:43
@kicsisara: szupi :)
kicsisara2019. május 3. 10:12
@Talankolto: Szia.. Tudom hiszen olvastam :) ezért írtam, hogy az élet meséje. Tudod ez a téma örök, s szeretem olvasni ezt a másik nem oldaláról is. Írhatnál ilyent többször :)
Talankolto2019. május 2. 14:21
@kicsisara: Köszi. Nemcsak valóságalapja van, hanem velem ténylegesen megtörtént 2011-ben és pontosan úgy, ahogy leírtam. Legalábbis az én szemszögömből. :-)
kicsisara2019. május 2. 08:22
Szia.. hm az élet meséje, aminek van igazság alapja. Tetszik a belátás a tálalás. Az előadás módja.
Jó volt olvasni.
Talankolto2019. május 1. 19:35
@pfbea: Köszi! Bár leírtam a "hiba" szót, szerintem sem volt klasszikus értelemben vett hiba, mert ez a dolgok természetes útja. Tapasztalnunk kell, hogy bölcsebbé váljunk. Az volna hiba, vagy felelőtlenség, ha újra elkövetném.
pfbea2019. május 1. 18:27
Elolvastam. Én nem találtam hibát egyik fél részéről sem, ez a történet így volt kerek.