Egy magányos csizma álmai

‍

Egy magányos csizma álmai

Vár egy téli csizma egy cipősdobozban.

Díszes gombszemével kikukkant, hogy hol van?

Orra meg is csillan, mégsem látja senki,

mert a bezárt boltba nem lehet bemenni.

Hiába is járnál arra megkeresni,

hideg, poros polcon a sötét elrejti.

‍

Szomorúan fest így...

‍

Bár én csizma vagyok - talán ezt gondolja -

egy láb melegéhez mégiscsak jogom van!

Útra is kelek hát egy embert keresni,

ki meleg lábára testemet felölti.

De ma már késő van - kezdek szenderedni -

remélem álmomban nem fogsz elkerülni!