Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Helyzetdal
szzs• 2011. április 29. 12:53
Bánatvölgyben
Zápor dobol ablakodon,
esőcseppek tűujja;
meredsz némán, könnytől vakon,
rád zuhant a múlt súlya.
Meddő óra börtönében
most agyonnyom a magány,
reménytelen vergődésed
festi képét a falán.
Kapaszkodót keresgélve
saját léted kutatod,
gondolatod messze téved
eddig bejárt utakon.
Mennyi öröm jutott neked,
mennyi jó, mit megéltél?
Magány burkát törjed vele,
s a felhőket kergesd szét!
szalokisanyi12013. április 2. 07:03
A magány a lélek kínzója. Remek alkotás.
szzs2011. május 4. 20:26
Köszönöm, és örülök, hogy találtál benne gondolatot! Üdvözlettel: ZSuzsanna
gaboragota2011. május 4. 20:18
Nem is könnyed, valami más...
gaboragota2011. május 4. 20:17
Tetszik a vers. Könnyed és mégis komoly.
szzs2011. május 4. 20:05
Kedvesek vagytok, köszönöm, hogy olvastatok! Üdvözlettel: ZSuzsanna
pepo2011. április 29. 19:59
Mennyi öröm jutott neked,
mennyi jó, mit megéltél?
Magány burkát törjed vele,
s a felhőket kergesd szét!
versike2011. április 29. 13:56
:))