szzs blogja

szzs•  2011. szeptember 1. 11:45

61. Bányásznapra

Bányászhősök

 

 

Hős vagy, apa, bányász voltál
- föld mélyében harcoló -,
nem fakíthat érdemeket
semmiféle álnok szó!

 

Most már értem, mért búcsúzott
tőled mindennap anyánk,
miért kérted elváláskor,
nagyon vigyázzon reánk;

miért állt ő a kapuban
integetve, míg csak lát;
így véste a tudatába
alakodat és a mát;

hogyha holnap nem jönnél meg,
őrizhesse a képet,
mert a bányász ott a mélyben
veszély útjára lépett;

titkon tudta, minden óra
lehet, hogy az utolsó,
a beomló fejtés alatt
szénből válhat koporsó;

mégis haladt, csak előre,
kitartóan csapata:
bányászszíve, bátorsága,
becsülete akarta!

 

Hős vagy, apa, bányász voltál,
föld mélyében harcoló,
dicsőség`tek ezért örök,
és vigyázza igaz szó!

 

szzs•  2011. augusztus 31. 13:21

61. Bányásznap

Az elmúlt évben, a 60. Bányásznap ünnepén az én versemmel köszöntötték Dorogon a bányászokat a BDSZ szervezésében. Idén az a megtisztelés ért, hogy én mondhattam el köszöntő versemet (persze egy újat) augusztus 29-én, az ünnepségsorozat kezdetén, s egy emlékmű avatásán szintén, majdan szeptember 3-án.

 

szzs•  2011. április 29. 12:53

Helyzetdal

Bánatvölgyben

 

Zápor dobol ablakodon,
esőcseppek tűujja;
meredsz némán, könnytől vakon,
rád zuhant a múlt súlya.

 

Meddő óra börtönében
most agyonnyom a magány,
reménytelen vergődésed
festi képét a falán.

 

Kapaszkodót keresgélve
saját léted kutatod,
gondolatod messze téved
eddig bejárt utakon.

 

Mennyi öröm jutott neked,
mennyi jó, mit megéltél?
Magány burkát törjed vele,
s a felhőket kergesd szét!

szzs•  2011. április 18. 21:46

Egy modern zsarnok

Egy modern zsarnok

 

Agyonmosott lelkiismereted
ritka szövete már csak ócska szita,
nem szűr, gátlástalan törtetésed
eltépett öntudatod irányítja.

 

Más nyomorában örömed leled,
kéjjel gyötröd, s buzgón, nem számít kínja,
csakhogy értse: mindent szabad neked,
s dúlt éned hatalom védelmét bírja.

 

Csöndbe rejtőzik, ki szólni nem mer,
fájdalmát titkolón csak földre néz,
s ha mégis kerül borzadó ember,


a reszkető nyájban nem akad kéz,
mi felé nyúl - őt pártolni teher -,
így hiteden nem csorbít józan ész!

szzs•  2011. április 14. 19:28

Tavaszközelítő

Telve maradt sok etető,
langyos párát kerget a szél,
ronggyá foszlott hóruhában
búcsúzkodni készül a tél.
Várja tavasz testvérét,
hogy átadja a helyét.

Apja messzi palotából
maradásra bíztatója,
fagycsipkézte üzenettől
éjszakákra befagy tócsa.
De már napnak sugara
vékony jegét olvasztja.

Vendég ő már, fáradt, bólint,
hóvirággal sem vitázik,
viruljon hát falnak tövén,
s tulipánnal bújjon nárcisz.
Csupasz ágon madarak,
hadd jöjjön csak a tavasz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom