szuzus blogja

Reggelre - fehér ruhát öltött a táj,
dermedt csendben új életre vár.
alszik már a város apraja-nagyja
egy  fáradt éjszaka után.
Álma - még a múltról mesél,
szíve - már egy újat remél,
hol a szép is szebbet zenél,
hol a jó is jobbat ígér.
Új világra lel,  hol könnyed
lepkeszárnyon,  zöld rétekre
száll, s tiszta szívvel ébred
majd fel, egy új év hajnalán
Csendben ballagok utamon,
e nyugalmat meg nem zavarom,
- álmodjon a világ tovább,
míg alszik  - addig boldog talán

a fáradt ó-év éppen csak tovatűnt,
két pohár egy új évre csendül,
mint  - oly sok éven át - mindig,
egy még szebb s még jobb év
reményében csókolja egymást,
újra és újra két pezsgős-pohár

Vedd észre!

Vedd észre, ez a Te érzésed,

Vedd észre a múltad jelez Neked

Vedd észre, ez mind Te vagy

Vedd észre - s megköszönöd,

ha beléd rúgnak, mert az már

nem Te vagy!

Vedd észre ez az Ő érzése,

Vedd észre ez az Ő múltja

Vedd észre ez nem Te vagy,

Vedd észre csak tedd dolgodat

Vedd észre nem lehetsz bűnbak

Vedd észre mindenki saját maga

sorsának kovácsa, menjen vissza

- hol önmagát bezárta

Vedd észre, hogy nincs majd

Vedd észre holnap is most van

Vedd észre most van dolgod

Vedd észre most lehetsz boldog!

Most gyertyát gyújtok csak Neked

- Bár tudom, hogy azt mondanád

Nem kell a sok  csecse-becse

Csillagok közt keress engem

Szíved mélyén meg is lelhetsz

Vitatkozom kicsit Veled

Gyertya fénynél emlékezem

Magam vagyok és a csendem

 Kérdeznélek, de nem felelsz

Gyertyát gyújtok elmélkedem

Milyen szép volt minden percem

Mosolyod a gyertya fénye,

a melege szereteted

Nem háborog most a szívem

Igazad van megleltelek

Millió csillag szikrát gyújt az égen,
Halottak napjára fényt hoznak élőkre
Ezernyi gyertyaláng világít a Földön,
imádkozunk némán lelkek üdvéért.
Uram! adj nekik békét az örök mezőkön,
testük - bár porrá lett - szívünkben örök élők