Ragyogás

szurkevirag•  2018. július 9. 09:55

Ragyogás


Szüntelenül itt lebegsz bennem,
szinte csak rajtad futnak át a kócos gondolatok.
Csönded úgy szorítja mellkasom...
kínom a Hold sötét oldaláig nyomokat hagyott.


Szurokfekete éjszakákon,
bővizű éber öbölben, a sötétet átúszva,
hiányod hamvában, a bánat
epeízzel bélelt dunyháját torkomig felhúzva


kérdezem így nélküled, leginkább saját magamtól:
vajon a messzeség közöttünk Téged is így karcol?


Hiszen, ha Te engem kérdezel,
még a ritkuló álmaim között sem nyugodhatok.
Téged gyötör-e olyan kérdés: "a hiányod vagyok?"


Felettem minden sápadt csillag fényében ez ragyog...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szurkevirag2018. július 12. 09:12

@atelk: Köszönöm!

atelk2018. július 11. 16:39

Hűha. Ez jó.

szurkevirag2018. július 11. 13:19

Köszönöm Drágáim!

BakosErika2018. július 11. 05:50

Hú, ez nagyon jó, átérezhető vers.
Gratulálok.

Mikijozsa2018. július 10. 18:27

nagyszerű

Mamamaci402018. július 10. 18:04

Nagyon szépet írtál!

Paula.S.Tizzis2018. július 10. 17:01

Igen...fantasztikusan átjött. Elismerésem! :-)

Liwet2018. július 9. 10:28

@szurkevirag:
Hm.. nagyon átérzem minden sorát.
Remek a dramaturgia, jól megszorongat.
Szóval tudsz!:)

szurkevirag2018. július 9. 10:23

@Törölt tag: Halál biztos

Törölt tag2018. július 9. 10:08

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom