Sz.Sz.Sz.
Novemberben
Novemberben
(Egy újabb randevú emlékére)
Rőtszínű avarban lépkedünk, kezed
kezemben, s néha ajkunk is összeér.
Hideg van, a november már majdnem tél,
de ha rád nézek szívemben langy-meleg.
Sápadt őszi fény játszik orcádon,
szürke ég alatt szemed a legszebb kék,
csak e tekintet, mit látni szeretnék...
nincs szebb nálad e földi világon!
Ritka kincs: most csak miénk a pillanat
- legyünk hálásak az igaz Istennek -
ajkunkról omlanak szerelmes szavak...
Ilyen alkalmakból születnek versek,
mert minden percben téged akarlak,
s egyre csak egyre mélyebben szeretlek!
Nyári éjek csodája
Nyári éjek csodája
Kopasz ágakon ülnek a varjak.
Ők telet várnak, én nyárról álmodom...
Örülnék most egy röpke tavasznak,
mely hirtelen jön, és hamar átoson!
... S átadja helyét a pompás nyárnak,
mikor fényűző ünnep az éjszaka:
minden virágnak kelyhe kitátva,
bódítón ömlik a bőség illata.
A hallgatás vacogva nem reked
a megfagyott fűzek száraz üstökén.
Nincs némaság, csak zajtól csendesebb
bogárhad neszez a pázsitos ölén.
... S ha felhő fátylába bújik a Hold,
s csak maroknyi mécsbogár a szende fény,
nézd őket és lásd: Isten felkarolt,
ez üszkös világban él még a remény!
Egytized
Egytized
Csak egytized másodperced lehet. Ennyi idő alatt kell döntened, s ha épp feléd rohan az út vége, hát állj készen, vagy hamar rántsd félre! ... Mert a halál sohasem válogat, mindegy, hogy hibás vagy, vagy áldozat!
bizonytalanság
bizonytalanság
szilvalé csorog
sebes nyakam
öblén ácsorog
a rettenet
a gondolattól
olykor megremeg
a lélek
s már nem szán több mérget
a legfelsőbb féreg
mint mondta már
belém kár
nem éri meg
már mindegy is
csak tompuljanak
az élek
igen félek
és közben
itt motoz az ágy
alatt a kérdés
válaszolj
ha tudsz ha nem
túl nagy kérés
mert félek
mi lesz majd
hova érek
s hol leszel
te ha én
már nem élek
Az öreg nyárhoz
Az öreg nyárhoz
Te némber! Szemeim előtt vetkeztél le,
és én minden egyes nap megbámultalak.
Most itt állsz előttem a ködben, pucéran,
zölded már csak e néhány fagyöngyöd maradt...
Szegény pára... most éppen meghalni látszol,
de karjaid csak tartsd a szürke ég felé!
Bár a hideg tél még kérgeden majd ráncol,
de jövő nyári árnyad újra Istené.
Ő teremtőd, aki látja öles törzsed
már akkor is, mikor még termeted sudár.
Ha úgy akarja, jövőre koronádon
villan meg az első nyári napsugár.