Sz.Sz.Sz.

szurkevirag•  2019. november 29. 17:11

Novemberben

Novemberben
(Egy újabb randevú emlékére)


Rőtszínű avarban lépkedünk, kezed
kezemben, s néha ajkunk is összeér.
Hideg van, a november már majdnem tél,
de ha rád nézek szívemben langy-meleg.


Sápadt őszi fény játszik orcádon,
szürke ég alatt szemed a legszebb kék,
csak e tekintet, mit látni szeretnék...
nincs szebb nálad e földi világon!


Ritka kincs: most csak miénk a pillanat
- legyünk hálásak az igaz Istennek -
ajkunkról omlanak szerelmes szavak...


Ilyen alkalmakból születnek versek,
mert minden percben téged akarlak,
s egyre csak egyre mélyebben szeretlek!

szurkevirag•  2019. november 16. 16:27

Nyári éjek csodája

Nyári éjek csodája


Kopasz ágakon ülnek a varjak. 
Ők telet várnak, én nyárról álmodom... 
Örülnék most egy röpke tavasznak, 
mely hirtelen jön, és hamar átoson! 


... S átadja helyét a pompás nyárnak, 
mikor fényűző ünnep az éjszaka:
minden virágnak kelyhe kitátva, 
bódítón ömlik a bőség illata. 


A hallgatás vacogva nem reked 
a megfagyott fűzek száraz üstökén. 
Nincs némaság, csak zajtól csendesebb
bogárhad neszez a pázsitos ölén. 


... S ha felhő fátylába bújik a Hold, 
s csak maroknyi mécsbogár a szende fény, 
nézd őket és lásd: Isten felkarolt, 
ez üszkös világban él még a remény!


szurkevirag•  2019. november 14. 18:57

Egytized

Egytized


Csak egytized másodperced lehet. 

Ennyi idő alatt kell döntened, 

s ha épp feléd rohan az út vége, 

hát állj készen, vagy hamar rántsd félre! 

... Mert a halál sohasem válogat, 

mindegy, hogy hibás vagy, vagy áldozat!



szurkevirag•  2019. október 29. 17:58

bizonytalanság

bizonytalanság


szilvalé csorog
sebes nyakam
öblén ácsorog
a rettenet
a gondolattól
olykor megremeg
a lélek
s már nem szán több mérget
a legfelsőbb féreg
mint mondta már
belém kár
nem éri meg
már mindegy is
csak tompuljanak
az élek
igen félek
és közben
itt motoz az ágy
alatt a kérdés
válaszolj 
ha tudsz ha nem 
túl nagy kérés
mert félek
mi lesz majd
hova érek
s hol leszel
te ha én
már nem élek

szurkevirag•  2019. október 29. 06:54

Az öreg nyárhoz

Az öreg nyárhoz


Te némber! Szemeim előtt vetkeztél le,
és én minden egyes nap megbámultalak.
Most itt állsz előttem a ködben, pucéran,
zölded már csak e néhány fagyöngyöd maradt...


Szegény pára... most éppen meghalni látszol,
de karjaid csak tartsd a szürke ég felé! 
Bár a hideg tél még kérgeden majd ráncol, 
de jövő nyári árnyad újra Istené. 


Ő teremtőd,  aki látja öles törzsed 
már akkor is, mikor még termeted sudár. 
Ha úgy akarja, jövőre koronádon 
villan meg az első nyári napsugár.