szumi blogja

szumi•  2010. február 10. 21:58

Angyali érintés

Angyali érintés

 

 Annyi év eltelt már "azóta"...

Nehezen jönnek a szavak

még mindig.

Gondolatok,

vagy csak gondolatok töredéke.

A szemed.

A mozdulataid.

A hangod.

 Minden olyan,mintha itt lennél.

Mit mondjak még?

Hogy még mindig itt vagy,

és hiába minden,

nem tudlak elengedni...

Nem látlak.

Csak érezlek.

Nagyon.

Sokszor érzem itt állsz mellettem,

érzem az illatod.

Lehunyt szemmel

mélyen magamba szívom,

és én szeretnélek megérinteni,

mint ahogy  Te is megérintesz tudom.

Angyali érintés...

Mit mondjak még?

Hogy minden nap belepusztulok?

Olyan,mintha tegnap történt volna...

Nézem az emberek arcát,

és Téged kereslek mindenkiben...

 Magamra zárom az ajtót,

 ne is lássak senkit...

Esténként meggyújtok egy mécsest.

Neked.

Érted.

Elnézem a piciny lángocskát,

és emlékezem...

Rád.

És akkor a neved

 hangtalanul szakad ki belőlem...

A könnyeim egymást tiporják az arcomon.

Mit mondjak még?

Hogy minden nap Veled kezdődik?

És Veled ér véget?

Hogy néha szeretném kitépni

az érzéseket a szívemből,

hogy ne érezzek.

Hogy ne legyek...

 - Én se.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szumi•  2010. február 10. 13:50

Görgeti a hangomat a szél

Görgeti a hangomat a szél

 

Tüzet raktál bennem.

Áldott,szép,meleg tüzet.

Szeretlek!

Kiáltom...

S görgeti a hangomat a szél.

 

Nagy,kövér,büszke könnycseppek

között,ott kóborol a lelkem.

Mennem kell - Ne még!

Kiáltom...

S görgeti a hangomat a szél.

 

Olyan messze jár tőlem a Föld.

Alszom csak? - Vagy élek még?

Örökké látlak,bárhová mehetsz!

Kiáltom...

S görgeti a hangomat a szél.

 

De a hűs szél,remegve suhan.

Mi vár még rám?

- Már nem kiáltom,

számból már nem hullik a szó,

s hangomat többé már...

Nem görgeti a szél.

 

 

szumi•  2010. február 10. 09:41

Mindig szerettelek

Mindig szerettelek

 

Voltak éjszakák,és nappalok,

mikor már - már elfeledtelek.

De mindig bennem éltél...

mert mindig szerettelek.

szumi•  2010. február 9. 05:45

Düh

Düh

 

Nevedre ordítom dühöm,

Fülemre tapasztom kezem.

Magamat ököllel ütöm:

 Létemet szavakkal verem.

 

Feldúltad hangoddal álmom,

Sosem volt hitemmel hiszek.

Egy szó,mit ordítok folyton:

 Mit síromba magammal viszek.

szumi•  2010. február 8. 22:52

Búcsú

Búcsú

 

  Karomba vettelek,

Szívemben hordtalak..

Mégis menned kellett...

- Így, elbocsájtottalak.