szumi blogja

 Hogy mi az élet?...
Fogantatásunktól kezdve
visszaszámlálás...
Majd elmerülés.
- A végtelenbe.

 Loptam egy percet az életemből,

s Rád gondoltam...

Mit éreztem?

Örvényt.

- Mely magába szív...

S szelet.

Mely bőrömre simította neved.

S mit még?

Égető,furcsa érzést a szívemen...

Már tudom mi volt az.

- A könnyeim.

Melyek szememből befelé folytak.

 Egymás elé teszem

lábaim a porban,

s minden lábnyomomban

egy-egy könnycseppet hagyok...

Elrohan a Nyár,

Deret köp az Ősz,

Tél pihéi közt,

Tavasz kergetőz.

(Folytasd a verset...! :) /Áthozva - részletek/

A tavasz,a nyár,

már mind múlt idő.

Mert az ember elvész...

Nem csodára jő.

  ...

 Ha egy régi-régi dallam

újra felcsendül Benned,

hallgasd most-e lágy zenét.

Vigasztaljon az Ének,

az Örök dallam.

Űzd ki szívedből a bánatot,

hagyd magad mögött

hófödte teleid

kegyetlen derét.

...

De hangod megihletett újra,

mi bennem szüntelen kotoz,

s merész  gondolatot szül vágyam.

Hogy csak itt légy mellettem mindig:

Te légy puha takaróm,

selymes paplanom,

mindenem légy!

Te légy puha ágyam.

...

Suttogása felcsendül bennem,

s én hallgatom,

mint szívbéli imát.

Szeret az éj,

álmom fehérül,

s tüdőmből kicsattan neved!

Létem,s szívverésem 

Teérted kiált.

...

Vigyázz rám,mert elveszek.

Ne hagyj bánatom 

mélyére merülnöm,

hisz felvillanó képek

marcangolják létem.

Légy létem tündöklő parazsa...

Légy,

óh, te légy örök mindenségem.