Gyász

szumi•  2010. április 29. 00:57

 A levegőben feszül,
s eltörik bennem a szavad.
Lelkemben megfordul az idő,
s egy látomás bensőmre sikoltja
minden rezdülésed.
A létnek nyoma sincs már...
 Est kormozza be az Eget,
s belejajdul a szél.
- Hogy volt.
Csak volt...
- Csak voltál...
A törött szavak bennem
létemre törnek,de tűröm...
- Ott állok pőrén előtted,
öklöm a mellemre markolom,
s üres szemekkel meredek a semmibe.
Volt...
Volt...
Voltál!...
Csak ez dübörög.
Csak ez feszít!
- Megállt az idő...
Egy élet...odalett.
Egy élet...semmivé lett.
S a könnynek árja végre:
lezúdul arcomon.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szumi2010. április 29. 18:47

Attila_the_hun.Köszönöm szépen.

Attila_the_hun2010. április 29. 18:35

Kedves szumi, szépen szomorú a versed.

szumi2010. április 29. 18:18

Kedves irenfi.
Tudom,érzem,és talán egyszer majd tényleg eljöhet az idő, (?)hogy továbblépjek.
Köszönöm,hogy olvastál,és megértettél.:-)
Így ismeretlenül is osztozom az érzéseidben.

irenfi2010. április 29. 17:31

Kedves Szumi!
Szép lett:)
Szomorú ,megható ,fajdalomas
Ismerem Én is ezeket az érzéseket:(
,,Megállt az idő,,, Neked nem :)
tovább kell menned az utadon :))
Üdv Irén

szumi2010. április 29. 11:34

Köszi Hannah :-)
Én is remélem.

Törölt tag2010. április 29. 11:33

Törölt hozzászólás.

szumi2010. április 29. 06:48

gota!
Én már annyiszol leírtam,és mégse..... :-(
Köszönöm,hogy olvastál.
:-)

gota2010. április 29. 06:24

Szép! Kifejező!
Talán most,hogy leírtad jobb lesz! Tapasztalatból mondom!!! ENYHÜLNIFOG!!!!