SZÜLEIM VERSEI

Drága Melinda, egyetlen lányunk,
Te vagy a boldogságunk.
Ha fel kel a nap csak úgy ragyog szépen,
Ha látjuk mosoly ragyog arcodon s nincs könny két szemedben.

Bárhová mennél szíved s lelked kiönteni bárkinek tennéd a nagy világban,
Úgy sem értené senki mert mi vagyunk csak veled napjaidban.
Vigaszunk szívből szál hozzád édes lányunk s szívből szól érted imánk,
Többet érsz nekünk mindentől s mindenkitől csak te légy nekünk nem érdekel a világ.
Egyedül mi értjük neked mi fáj senki más,
Hiába mondod írom másnak az csak virtuális leírás.

Úgyis nekünk mondod el mindig pontosan mi szíved nyomja,
S mi itt vagyunk neked szívből szeretünk mit mondasz nekünk bánatod szíved mondja.
Látja más ha éjjelente felsírsz szíved fájdalmában,
Itt van veled megsimogat, vigasztal vagy átölel, hogy nyugalom térjen szívedbe újra a másik pillanatban?
Nem kicsim, senki más csak mi egyedül s csak ránk hallgass mi közvetlen veled vagyunk,S neked semmi rosszat nem akarunk.

Beteg ágyadon ki aggódott érted, ki simogatott ki sírt érted,
Talán idegenek, Ők várták jobban léted?Hallgass hát ránk drága kislányunk míg élünk,
Nekünk Te vagy a földön a legdrágább kincsünk.
Nem kell nekünk semmi a világon csak, hogy boldog légy és újra egészséges,
Minden más, fénylő kincs ragyogás felesleges.

--------------------------------------------------------------------------------------

Szerzők:   Bartal Gábor, Bartal Gáborné "Edit"

Kedves szőke fiú Te vagy minden vágyam
Rólad álmodok a hosszú éjszakákon

Szívemben vagy mindig sohasem feledlek,
Tiszta hű szívemből igazán szeretlek.

-----------------------------------------------------------------------

Szerző:  Bartal Gáborné "Edit"

Hallgasd a szívem dobbanását,
Mint kialudt láng lobbanását.
Mikor az ősz a télbe lép,
Szívemből egy darabot kitép.

Mondd, hogy még egyszer van remény,
Mert szívem oly fagyos kemény.
Úgy várja a szerelem melegét,
Mikor a lelkem szívem veled él.

Csak egy kis szikra kell,
Kit karom szorosan átölel.
Szerelmes szívem forróság önti el,
Mert újra velem itt leszel.

Álmatlan éjszakákon át,
Dúdolgatom a szerelem dallamát.
Várok rád hideg éjszakákon át,
Míg a szíved újra rám talál.

-------------------------------------------------------------

Szerző: Bartal Gábor

Egy zord esős délután,
ott állt rongyokba tekerve az utcán
Egy virág árus kislány.

Az esővíz lecsorgott haján,
És csupasz fehér vállán.
Virágcsokrok a kezében,
Nem tudni mi járt a szép kis fejében.

Virágot tessék, virágot  tessék,
Valakinek a szíve talán rajta megessék.
De virágot senki nem kér,
Előle mindenki csak kitér.

Azóta minden délután,
A virág árus standján.
Ott áll sok reménnyel virággal a kezében,
A napsugár szikrázva a szemében.

-------------------------------------------------------------
Szerző:   Bartal Gábor