Gondolatok

Virágba borul a Tisza idén is.


2020.05.22.-én hungarikummá nyilvánították a TISZAVIRÁGZÁST. Egyedfejlődésük -lárvaéletük- kb. 3 évig tart, majd ivarérett korukban pár óráig vagy néhány napig élnek.

A virágzás 3 szakaszból áll:


I. Elővirágzás, (1 hét)
II. Fővirágzás, többszázezer példány is jelen lehet, a víz felszínén.
III. Utóvirágzás, (1 hét).

Ahol, találkozhatunk a "rajzással" :Tisza; Rába vízgyűjtőjében; Mo. keleti rész.
A kérészek násztáncáról: hímek az elsők, hajtja a vágy (többször vedlenek míg ivarérettek lesznek), akik kirepülnek a folyóhoz, a nőstények (lárvaéletük után, azonnal ivarérettek) kicsit később lepik el a víz felszínét.

Párkeresés, párzás, petelerakás, végül elpusztulnak...Csak a lerakott peték maradnak életbe (utódok), amiből a kikelő lárvák a meder fenékbe fúródva fejlődnek tovább (3 év).

Röpke életünk folyamán, néha úgy gondoljuk, hogy olyan lassan telik az idő. Lomhán telik el a nap, például egy hétfő reggelen s türelmetlenül várjuk, a péntek délutánt ,ami olyan távolinak érezzük.

Majd az évek előrehaladtával vesszük észre, hogy igencsak gyorsan (le)telik ez az emberi létezés. A kérészekhez hasonlóan, fejlődünk ("vedlünk"-tapasztalunk), kimerészkedünk stb. Lesz, aki hamarabb érkezik s lesz ,aki később... Keresgélünk, találunk, valamit létrehozunk, majd elcsendesülünk. Mindannyian.

A kérészek "násztánca" után, a folyóba hullanak bele , az emberek átvitt értelembe idővel a "porba". Mindenki keresgél a "felszín felett", s ha vége a keresésnek nincs értelmetlen "leszállás".

"Körforgás a természet rendje szerint" , ebbe beletartozik a hasznos láncolat, vagyis táplálékként szolgál - jelen esetben a kérészek teteme - ,más fajoknak (halak, madarak) részére gazdag fehérjeforrást biztosítva. Rövid életü(n)k során, semmi sem hiábavaló, meg van a szerepe, célja, és ideje mindennek.



Aktuális vers:


Szűcs Judit: Tiszavirág élet

Röppenő létünk,
Mely tiszavirágélet,
Szíveddel éld meg.

Szunnyadó világ
Álomra hajtja fejét,
Megújulást vár.

Összekacsintott
A Föld és az Ég, szélén
Kezdet és a vég.

Zéti és Locsi

A hegyvidéki növényzettel borított erdőben, található egy hangulatos folyócska egészen jól megközelíthető, bokorfüzes növényzettel tarkított táj ,eközben lépkedve a nagyobb köveken át, megérkezik a partra Zétény, a kisfiú.

Zéti lecsücsül a földre, mellette a cimborája „Locsi” egy medve, akivel együtt játszik úgy, hogy a szülei felügyelik megfelelő távolságból a biztonságát.
– Nézd Locsi, itt ülünk a parton és a halak helyett Magunkat látom, pedig Én akkor is halakat akarok látni! E közben a kezébe vett egy szürke kavicsot és erővel bedobta a vízbe.
–Igen, megértelek „Zéti cimbi”. A bedobott kavicsokkal felkavarod a víz felszínét és zavarodottá válik minden, ami körülötte van. Most várnunk kell csendben és figyelmesen egy kicsit, hogy újra leülepedjen. Addig is játszunk!

Hallgassuk és figyeljük meg közösen a természetben rejlő madarak énekét! Akár szerencsésen láthatunk mást is, mint halakat! Mit szólsz hozzá?- kérdezte Locsi.
– Rendben, de ugye nem kell sokáig várni? – kérdezett vissza türelmetlenül Zéti.
– Nem dehogyis, nem kell, sokáig várnod csak addig kell, amíg ki nem zársz minden más zavaró körülményt, ami körülvesz. Ez csak rajtad múlik, Én hallom, hogy most is csiripelnek, a madarak csak a Te figyelmed máshol van! – válaszolta Locsi.

Pár perc múlva a szülők arra lesznek figyelmesek, hogy elneveti magát a kisfiúk, az arcán nevető gödröcskék jelennek meg, a kezei a magasba mutatnak és elrepül felette egy énekesmadár. – mosollyal nyugtázzák a történést.

- Locsi, nézd madár! De szép, úgy elsuhant felettünk, mint egy repülőgép, de az éneke olyan csodás volt, Én nem is hallottam még ilyen szépet.
- Igen, valóban csodás Ő egy Mezei pacsirta , gyönyörűen énekel! A természet lágy ölén él…..

- Locsi, hallgass! Ne locsogj már, nem hallom a bagoly hangját rendesen! - közbeszól Zéti
- Bagoly? – nevet fel Locsi.
- Ez egy GALAMB, Zéti! Megtévesztő, de nézd, ott van a fán és korántsem bagoly kinézetű, Ők nem ilyenek, bár a hangjuk hasonló, : "Whoooo whooooo" - nevet Locsi.

- Jaj Locsi, Te annyira okos és vicces vagy– közben nagyokat kacarászik, majd egyszer csak felkiált. Odanézz! Halak, rengeteg szép nagy halak! Itt vannak, hát eljöttek! Zéti sikongva, csillogó szemekkel, nézi a vízben elúszó halakat.
- Na ugye, mindent a maga idejében meg fogsz látni, hallani és érezni, a figyelmed ott legyen ,ahol kell.- mondta Locsi.

- Köszönöm Locsi. –majd folytatta-. Tudom, azt mondtam, hogy Magunkat látom, a folyó víztükrében a „halak helyett”,ami engem zavart, a kavicsot is a vízbe dobtam meggondolatlanul .....
Nem gondoltam ám komolyan, amit mondtam, ne haragudj, úgy örülök, hogy játszhatunk.

- Ugyan, soha nem haragudnék meg! Sőt!
Büszke vagyok Rád, meghallgatsz másokat, megfelelő tanulságágot leszűröd és egyre ügyesebb vagy.- zárta Locsi a beszélgetést s közben a távolba néz
A nap nyugovóra tér ....