versekről, poetről szubjektíven

Az átdolgozás Edeke engedélyével készült. Nem tökéletes, de már hajaz arra, amiről Edeke blogjában beszéltem.

Köszönöm Edeke hozzájárulását az eredeti mű feldolgozásához. Peace!

A vers további finomításának jogát fenntartom, csak nem akartam adós maradni, így muszáj volt még ma este poublikálnom :)

Az eredeti, nyers változatot és a hozzá kapcsolódó eszmecserét itt találod:

http://blog.poet.hu/EdekeBedeke/hiszeke-(ja-tudom:-kotojel)#hozzaszolas

Földi örömtől vastag ajakkal,

Full extrás, szürke metálöszvéren,

Borgőzös csókkal, gúnyos szavakkal.

Reverendája mély undort leplez:

- Dominus tecum. Mondd csak meg, szentem -

Nyálas mosollyal hajol füledhez:

- Most, hogy felnőttél, hiszel Istenben?

S rád kacag a Nő festett arc alatt,

Combján szűk szoknya, utolsó divat,

Minden egyes év, amit letagad,

Szívedbe fúr egy mérgezett nyilat.

Úgy érzed, nem is fájna a nemlét,

Hozzád ér válla, meglök nevetve,

Buján mutatja hófehér keblét:

- Ha ezt meglátod, hiszel Istenbe’?

És kint az utcán fellök a részeg,

Kinyújtja kezét kérőn a béna,

Sebes alkarját reszketve nézed,

A sok szúrástól ujjnyi a véna.

Felszegett fejjel meredt az éjbe,

Nincsen már fény a homályos szemben,

Elhaló hangja elszáll a szélben:

- Mond csak, még mindig hiszel Istenben?

Halott csecsemők, arcuk már aszott,

Hogy mozduljanak, remegve várom,

Hóhér az anyjuk, az apjuk halott,

Rémülten kelek: elszállt az álom.

A szoba fényben, agyam nem érti.

Szemben lebbenés, angyalszárny lenne?

- Örömhírt hozok. Urunk azt kérdi:

Ezek után is hiszel még benne?

Felkelsz ijedten. Búsnak, öregnek

Tűnik az angyal minden vonása.

Szemébe nézel a furcsa követnek,

Arca hófehér arcodnak mása!

Lassan szólal meg, az ajka remeg:

- Válaszolj, kérlek, el kell már mennem.

- Add át Uradnak, amit üzenek:

Nem hiszek már, mert Ő sem hisz bennem!

Akik kedvencnek jelölik a saját verseiket, nyilván azért teszik, mert nagyon vágynak rá, hogy mások is kedvencnek jelöljék őket, és így ők is kiharaphassanak egy babapiskótányi falatocskát a poet csokoládéval bevont, csillámpóni alakú, Vénusszal versengő fényű, magasztaló, múzsakönnyeket hullató, örök dicsőséget ígérő irodalmi bárányfelhőjéből.

Pitymallik a lapatyólban,

Jelentkezzetek a netversfesztre, hátha megzenésíti valaki a Ti verseiteket is! Olvassátok el a szabályokat! Egy alkotótól - egyszeri küldéssel - maximum 10 vers beküldését várják, ezek felkerülnek a fesztivál honlapjára, a „Verselőszoba” oldalra, és háromtagú zsűri választja ki, mely művek kerülnek a „Versszalonba”, ahonnan a zeneszerzők válogathatnak.

Itt kiderül, ki a jó: aki bekerül a Versszalonba. A háromtagú zsűri:

1. Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Bárka főszerkesztője;

2. Farkas Wellmann Éva költő, kritikus, a BárkaOnline szerkesztője;

3. Vass Tibor József Attila-díjas költő, képzőművész, a Spanyolnátha főszerkesztője.

Figyelem! Itt nem én minősítek, hanem szakemberek, ezt akartátok, nem? Akkor itt legyen nagy arcotok, rajta! :)

Látjátok, nem sajnálom a sikert senkitől, gyertek, és ha nem kerültök be, ne engem szidjatok :)Limmike (Simon Ilona), Cseszlovák (Pécsi Marcell) és én (Szabó Attila Henrik) már fent vagyunk.

Jelentkezési határidő: 2013. január 31. éjfél.

Kíváncsi vagyok, ki hány és milyen verssel jut tovább :)

www.netversfeszt.hu

Szerintem jó volna egy poeten belüli egy önálló szakmai műhely, amely nem minősít, csak fejleszti a fejlődni kívánókat, közös programokat, online megmérettetéseket szervez. Mint egy bringatúra. Bármilyen jó fej is valaki, csak akkor jöhet, ha tud bringázni. Ha nem, nem lesz kevesebb, de ebből kimarad.
cseszlovák szerint: "Ez az oldal sok érdekes szerzőt és szövegeket rejt. A baj csak az, hogy ezeket tényleg rejti. Rejtegeti. És csak beleásva magad tudsz rájuk bukkanni. Mert a köznek nem az igazán érdekes szövegek kellenek... na, ez egy olyan gondolat, amelyről újabb blogrészt lehetne kezdeni..."

Íme.