Babérkoszorú

Ross2014. május 20. 14:36

Kedves Kinga, kedves Erika: Elnézést kérek, amiért egysdzerűen hónapok óta nem nyitottam ki ezt az oldalt, és így elmulasztottam észlelni az észrevételeiteket. (Vagy lehet, hogy a rendszer nem tájékoztatott? Már el is felejtettem, küld-e a Poet értesítést, ha hozzászólás tétetik egy Poetes blogban.) Köszönöm a magvas mondatokat, feltehetően találkozunk majd más terepeken.

Pera762012. január 26. 18:53

Ha azt mondom, születés, életút, és megint újra: akkor ezzel keveset mondtam.
Minden szonettnek külön értelme van, és mégis összefüggő egésszé válik a többivel is.
Néhány gondolatot keltettek bennem a tiedek.
A másik part mindig kecsegtetőbbnek tűnik. Aki kíváncsi, bátor: le mer merülni. Győzne az erősebb, ha..merne. Jó tanítóleckéket ad az élet... Ki lehet-e igazodni a kuszaságban? Ha tele van örvénnyel minden óceán, melyik ránt magába? Megértik-e a célzott üzenetet? Remélhető-e válasz? Kalózkodjunk? Keressünk erre-arra? Elfogadjuk a nem-éppen-olyan-jó jutottat? Ifjúság, bolondság? Míg téblábolunk lejár az idő? Új, s új vizekre menni minek...vagy érdemes? A döntés bennünk van:
''Itt a perc, hogy magad dönthess:
több lehetsz, mint lassú, csöndes
csobbanás a lét vizében …''
Most ennyire tellettem.
És egyúttal megleltem a válaszaim is.
Köszönöm, hogy olvashattalak.

Kicsikinga2011. december 15. 14:34

Öröm látni újra itt drága Ross!
Amit olvastam, ahhoz sokat nem tudok hozzáfűzni, mert precíz, nincs ezen egy szemernyi rés (ha úgy tetszik, lék) sem!
Az ember vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz, tehát félig fölötte, félig alatta a mélynek, ami húzná lefelé, vagy fölfelé?!
Sok bölcs gondolat rejlik soraidban! Köszönöm!

Ross2011. december 15. 13:49

Őrni: Nagyon sokáig én is nagyon szerettem (könyvet) olvasni, hiszen akkoriban más nem is volt. Versek olvasása viszonylag sokáig az önként vállalt feladatom volt itt, moderátorként. Ahol jelenleg vagyok, ott ennél kicsit kiterjedtebb a dolgom, mondjuk úgy: közelíti a hagyományos irodalmi szerkesztő feladatát. Mostanában inkább már csak újraolvasok bevált könyveket, természetesen nem a tartalom, hanem a forma, szóhasználat, stílus élvezetéért. Amiről viszont tudom, hogy aprólékos, néhol izgalmas, néhol unalmas és sok munka volt vele, azt nem szívesen idézem fel: ilyen ez a füzér is. Hogy másoknak tetszik, az nekem is tetszik.

Erika: Pontos diagnózis, köszönöm. Ezúttal itt hagyom a szöveget hosszú időre - ha úgy döntesz, gyere és olvasd, szeretettel látlak.

Móni: Örülök, hogy kedvedre való ez a füzér. Elárulom, hogy az akkoriban érettségire készülő lányom döntése volt egy hasonlónak a megírása, kicsit besegítettem neki (gondolom, érződnek is itt egyes rész-szonetteken a vonatkozó témák). Annak is örülök, hogy személyedet érintő vonatkozást is találtál (jogász). Leld sok örömödet a versekben, enyémben és másokéban.

Harsanyi2011. december 15. 13:16

Remek. Most értem csak a végére. Minden szonettet újra és újra elolvastam. Nehéz bármit is írni. Remekmű. A vers szerkezethez én nem igen értek. Viszont a témája, a mondanivalója nagyon mély és elgondolkodtató.
A Jogász résznél el is mosolyodtam, mivel a csoporttársaimmal annak idején pont erről beszéltünk. Egyik jogszabály mond ellent a másiknak. Nagy a kavarodás. Voltak akik azzal a tudattal vették át a diplomát, hogy ők majd ezen változtatni tudnak. Nos én nem tartozom közéjük. Ezért nem is a szakmámban tevékenykedek.
Örülök, hogy rátaláltam a verseidre. Üdvözlettel: Móni

Pera762011. december 15. 12:33

Kétütemű felező 8-asok, a quartinák ölelkező rímekkel. Trochaikus lüktetéssel...
A tartalmára idő kell nekem.
De visszajövök és örvendek, hogy idetaláltam.

Ernest2011. december 15. 12:24

Utsó mondatomnál, a hogy előtt vessző kellene, ejnye-bejnye, bocsi.

Ernest2011. december 15. 12:21

Ugye viccelsz?
Azt már bevallottam egy-két novellánál, hogy nem nagyon kedvelik a szemeim a teljes monitorszélességű olvasgatást, de a versekkel - a rövidebb sorok miatt -, nincs problémám. Jól emlékszem, hogy anno hozzászóltál Keats vershez is a másik blogomban, pl. Álom és költészet, ott is van mit végigolvasni, meg nekem is volt dolgom a bepötyögéssel.
Az is igaz, hogy a könyveket szeretem legjobban olvasni, nemrégen a filmsorozat hatására újraolvastam a Katedrálist - még huszonévesen találkoztam a témával először, 800 oldal, apróbetűs kiadásban - de említhetnék több Dickens regényt az ezer oldalával vagy a Háború és békét és így tovább. ;)
Ezért nyugodtan kijelenthetem és kérlek fogadd el, nem lesz gond nekem hogy újraolvassam az alkotásodat.
Őrni

Ross2011. december 15. 07:25

Őrni: Köszönöm, hogy itt jártál és volt türelmed végigolvasni. Azt hiszem - ez a tapasztalat -, hogy az ilyen műfajba tartozó szövegek megírásában is nagy szerepe van a türelemnek... És nem tudom, hogy magam az elkészülte utáni ellenőrzést leszámítva akár egyszer is elolvastam-e.

Ernest2011. december 15. 04:11

Kedves Ross!

Gratulálok!
Első olvasásra is... fantasztikus teljesítmény amit itt látok, le a kalappal, meghajlok Előtted!
Örülök, hogy megtaláltam itt a blogodban, még visszatérek ide majd és újraolvasom néhányszor.
Üdv : Őrni

Ross2011. november 21. 09:07

Köszönöm, Sea, örülök. Ehhez nem kellett húszegynéhány év, elég volt potom kilenc.

Törölt tag2011. november 21. 08:51

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. november 21. 08:43

Törölt hozzászólás.

Ross2011. november 21. 07:21

Csobbanás - néhány vízcsepp elválik szülőanyjától, a nagy víztől, föltör a levegőbe, azt hiszi, hogy örökké szállni fog; ám az energia csökken, győz a gravitáció, a vízcseppek szépen visszahullanak a befogadó közegbe. Amíg a levegőben vannak, annyi egy emberélet. Ha soká akarsz élni, légy nagyon súlyos.

skary2011. november 21. 04:57

Csobbanás a lét vizében;