Szonett blogja

KEDVES POETOS TÁRSAIM!

SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2011. JANUÁR 8-ÁN SZOMBATON 14,30-TÓL AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ VERSESKÖTETEM – A SZERETET VIRÁGAI-  BEMUTATÓJÁRA.

HELYSZÍN: BP. V. HAVAS U. 5. I. EM. AZ ARANYECSET KÖR ÖSSZEJÖVETELEINEK HELYSZÍNÉN.

HÁZIASSZONY: KÁROLYFI ZSÓFIA, AKI A KÖNYVET GYÖNYÖRŰ RAJZAIVAL ILLUSZTRÁLTA, ÉS       SZERKESZTETTE.

ELŐZETES BEJELENTKEZÉS: aranyecset.hu@gmail.com, vagy sms: +36 30 503 8102  Károlyfi Zsófia.

A VERSEKBŐL FELOVASNAK: KÁROLYFI ZSÓFIA, PALAICS ESZTER, TÁJCSNEK ÉVI ÉS HALASSY ÁDÁM.

KLARINÉTON JÁTSZANAK: HAJABÁCS BALÁZS ÉS KASSOVITZ ARTÚR.

A KÖNYV:  130x230 cm, keménytáblás. A helyszínen megvásárolható január 8-án, és minden hónap első szombatján.(Aranyecset Kör összejövetelei) Ára: 2500Ft

AKI A15 ÓRÁIG NEM ÉR ODA, KÉRJÜK, HOGY CSAK 16 ÓRA UTÁN JÖJJÖN.

Középiskolás koromban szerettem meg a verseket. Kiváló irodalom tanárom volt, aki gyakran tartott iskolán kívül is előadásokat, ahol mi, diákok mutattuk be az adott költő verseit. Így azután rengeteg verset megtanultam és szerencsére még nagyon sokra emlékszem is.

Később a versek olvasása szinte napi igény lett számomra. Kedvenc költőmet talán meg sem tudnám nevezni, legkedvesebb verseimből viszont nagyon sok van. Számomra a vers megszínesíti az életet, felerősíti a boldogság érzését és segít a fájdalom feloldásában.

Diákkoromban több verset írtam, később egyre kevesebb idő jutott rá, de azért néha egy-egy verset papírra vetettem.

Az utolsó tíz évben éreztem, hogy le kell írni az érzéseimet, gondolataimat, legalább magamnak. Amikor „hallottam” a verset, gyorsan leírtam, azután jól elraktam valamerre a papírt. Nem voltak rendszerezve, nem voltak egy helyen, csak éppen „megszülettek”.

A 2000-es év volt számomra a legnehezebb időszak, melynek a legfájdalmasabb napja éppen december 24-re esett. Ezen a napon vesztettem el azt az embert, aki a társam volt. Ekkor jéggé fagyott bennem minden, és meghalt belül a vers is. Évekig nem tudtam írni semmit, a verseket azért olvastam, hogy sírni tudjak.

Ahogy teltek az évek egyre több minden halmozódott fel bennem. A talpra állás küzdelme, az egyedüllét megszokása, évtizedes barátságok széthullása, a munkám, a harcaim. Voltak szép élmények is, utazások, sport, igazi barátságok, és néhány olyan ember megismerése, akik sokat jelentenek számomra.

A fájdalom kezdett emlékké szelídülni, a jég lassan elolvadt, és színültig telt szívemből újra kicsordult a szó. Megint „hallottam” a verset, úgy éreztem szólnom, beszélnem kell, mert az emlékeimet így őrizhetem meg legjobban. Elkezdtem rendszerezni a verseimet a számítógépben, és egyre több örömet találok az írásban.

A Poet-ra véletlenül bukkantam, olvasgattam a verseket, hozzászólásokat, és úgy éreztem, itt megmutathatnám másoknak is az írásaimat. Azokat a gondolatokat, verseket, amelyek a bennem lévő érzések és a szeretet virágai.

Ezeket a virágokat adom át most szálanként Neked, aki ide tévedsz, és elolvasod talán őket.