Szókotyvasztó

Játék
Holdontul•  2012. szeptember 5. 22:05

2.0

A kiindulópont Talpas ötlete volt:

"Ördög ült a libikókán, 

vele szemben szerény alak."

És a kész vers:


Mérleg


Ördög ül a libikókán, 
vele szemben szerény alak. 
Vörös, olyan kissé mokány. 
Másik szürke, csupa latyak. 

Gyűrött ballon, sapka svejci, 
mellette egy kopott táska. 
Eljátszva egy dízel merci - 
arcra... imádkozó sáska. 

Bibliára hivatkozván, 
tömjént fúj a zsebkendőbe, 
zsebében az igazolvány 
hasonlít a Teremtőre. 

Az arckép benne szakállas. 
Ennyi, ami megegyezik. 
Sikkasztásra jött a válasz: 
rendőrséggel kerestetik. 

Űzött vadként néz most szembe 
egykor nyájas főnökével. 
Ő most is fess, nyugodt, szende. 
És a hinta még felível. 

Talán egy utolsó roham. 
Menekülni, mint a patkány, 
a riadt őz, ki elrohan. 
Kéz szorul a hintapadkán. 

Az ördög dönt: teljes súlyát 
latba veti. Nem indokol. 
- Ez egy tűzkarika. Bújj át. 
A magad-kereste pokol. 


Közreműködtek: Limmike, Talpas

Holdontul•  2012. szeptember 4. 20:58

1.0

A verskertészkedés első állomása.:)Kiindulási pont rögtön kettő is volt!


"Fejjel lefelé heverve 

folyik a világ a fejembe. "

"Mindenemből egy pici rész 

kilátszódik. Tarka talon."

Firkafilozófia 

Fejjel lefelé heverve 
hátam görbe, lábam zsibbad 
folyik a világ a fejembe, 
szar ügy, mégis frankó kínpad. 

Mindenemből egy pici rész 
kilátszódik. Tarka talon. 
Hőségben egy lenge, merész 
ruha fedi. Firka falon: 

''testem közlekedőedény 
derékaljam kissé kemény 
begörbült az egyik ujjam 
épp amelyiken a súly van'' 

Szép a hangom, tudom. Neked 
én vagyok az ellenméreg. 
De nem leszünk hétfőre kedd, 
ha a nőket mellen méred. 

különben is, hason fekszem 
égnek mered fehér farom 
depresszióm kicsit gerjed 
tartsd ide a húst: akarom 



Tótágas 

Folyik a világ fejembe 
- túl szomorú ez a folyó -, 
megfordult a műhely velem. 
Testemben elakadt golyó. 

Mindenemből egy pici rész 
kilátszódik. Tarka talon. 
Szétszerelve heverészek 
a hegesztő asztalomon. 

Minden fordítva: a kilincs, 
a szék, a szerszám, az ajtó. 
Motorként daráló szívem 
eladták. Jött a behajtó. 

Mondtam nekik, romlott szív ez, 
négytől-ötig néha megáll. 
Nem értették. Talán ezért 
lelkem lassan az égbe száll. 

Fejjel lefelé heverve, 
agyamba villan a képlet. 
Folyik a világ a fejembe, 
és belőlem robotgép lett.


Közreműködtek:

Limmike, Molnar-Jolan, Marie_Marel,  Talpas, Kroki29