Szójátszma - Szókimondó versek

Magyar, tanulj az iskolában,
Úszva testnedvben, a hőségben,
Hogy a nagy tudás birtokában,
Úgy hagyd, mit kifőztek ősrégen.
"Mi vagyunk a Grund!" - énekelnéd,
Vörös ingen a vér nem látszik,
Csak nehogy megund, végleg elmész,
S akkor háborút majd ki játszik?

Egy lájk hoz fel a főoldalra,
Mobillal mész csak a mobil WC-re,
Szétszakadsz, majd így fakadsz dalra,
Nem hallgatsz szívre, se észérvre.
"Marha vagy!" - gimi óta tudod,
Azóta már csak a füvön élsz,
Banda tag, nem találtál zugot,
Most szakadék szélén üldögélsz.

Úgy volt minden szép, álmaidban,
Még a válás előtt, kezdetben,
Azt hitted, tudtad, mid nincs, mid van,
Most magaddal lehetsz kettesben.
Felnőtt vagy, sétálsz a Kosh úton,
Esik, szárad maradt csak, virág,
Szeret-nem szeret; a vasúton
Ülsz, mért távolodik a világ...?

Új világ, új filozófia,
Celluxtól elszakadt énképek,
Apátlan a filózó fia,
Körbe néz, azt mondja "én lépek!"
Nem érted, tudod, hát tanítod,
Szembe nézel egy sminkelt rémmel,
Fáradt bőröd ránctalanítod,
Magzatodból csinált arckrémmel.

Eszedbe jut, kamaszkorodban,

Amit magadnak megengedtél,

Felnőtt kórt tartalmaz nyomokban,

Megúsztad, de sok vizet nyeltél.

Tíz éves, de komplett kiskamasz,
Bent az utcai Nagy Bandában,
Szívén kisvakondos ragtapasz,
Titokban sír, otthon, a kádban.
Késő este TV ont horror sztorit,
Egy ovis néz krimit, híradót,
Magához csak egy rongyot szorít,
És mégsem fúj senki riadót.

Magyar, tanulj az iskolában,
Hogy a bajban, bajon, hogy nevess,
Hogy a nagy tudás birtokában,
Majd az éjszakában fény lehess.