Tolvaj tanú

Ismerni vágytam a kedves Szívtükrét,
Hűtlen élete vidám vagy komor,
Merre viszi szél cigijének füstjét,
Szerelmes szíve merre vándorol.

Remegtem érte vajon kik látták,
 óráim  görcsben teltek akár a  feszület,
Benne  árnyak egymást citálták,
És csillagok húnyták ezüst szemüket.

Mi lesz most ebben a konok dalban,
Gondos szívemben apadt a révület,
S mikor megláttam szívét lassan,
megnyugodott  lelkem kis időre, szünet,

Melyben talán sejlik  a kegyes út,
Szívem ne idézzen  tolvaj tanút.

Szonettversenyre írtam