Szabadság

 

kevelin•  2025. május 6. 04:39  •  olvasva: 24

Sokszor és sokat vártalak és  fájt,
Miattad lett nyugtalan beteg a lelkem,

Kértelek  dobd le magadról  a ragályt,

És nyugalomra lelt volna lelkem

Kezeink vággyal rakhatnánk  keresztbe,
De  az élet öröme
végtelen

Talán jobb ha az ember elnémul,
S fejében  nyílnak a fényes   ablakok,

Az észt kéne használni  diadémul,
Lásd a szabadság csillaga ragyog.

Mikor eltünik az égszínkék azúr
Talán ilyenkor megbocsát az Úr.

 

Szonett versenyre írtam

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kevelin2025. május 7. 06:32

unokám ledobta bilincseit-engem_
Ebben a versben az a nevetséges😄😄😄hogy több éve írok verset de se a férjem se a fiam nem hajlandó meghallgatni - még egyet se hallgattak meg. Most jön a poén. Vitatkoztunk telefonon hétvégi programmon. És én ezt a verset, beolvastam-igaz csak három sort, sikerült letette a telefont.Megvan a megoldás a konfliktus kezelésre, vagy dal, vagy vers😆😆és elszalad.😅😅énekelni is tanulok, soha nem késő. hogy lesz varjúból pacsirta.😆😆

PuZsu2025. május 7. 01:32

szabadság útja
bilincseket ledobni -
nem lehetetlen
❤️

skary2025. május 6. 10:25

talán...esetleg