Magàny

Talán az egy asszony
Aki lehajol napsütötte udvaron
Macskáját nèzni
Hozzá dorombolni
Talán fehér volt 
Az udvar èpületeinek
Színe
Mi most piszkos
Kèk ès szürke
Múló az idő
Ilyenre szennyezte


Besüt a nap
Egy rèszen
Háromszög alakú
Rèsen
Kidobott fotel 
elszàradt fa
Az asszony magányában van
Három zokni
Földet nèzve
Ràcson szárad
Fehèredve
Rozsdabarna okkersárga
Türkizkék
Az ajtó amin bemèsz
Bent is nèzheted a falat
Ha egyszer arra haladsz
Mert szegèny ez az asszony
 nincs szegènynek 
Csak nagy arca ès 
Három páratlan zoknija