játék
VersEz sem más
forrás: https://poets.org/poem/year
Mit mondhatunk a muló időről
Mit még nem mondtak el soha
És évezredek óta mindig ugyanaz
Most sem más mint azelőtt
Új èvek jönnek règiek mennek
Azt gondoljuk valóságban élünk
De lehet ezt csak àlmodjuk
Àtöleljük a fényt szinte szárnyalunk
Àm éjfélre elveszítjük azt begubozunk
Aztán megint fènnyel barátkozunk
Énekelve táncolva öleljük a világot
Mennyasszonyokat és halottakat koszorúzunk
ha bánt az élet átkozodunk
De mégis szeretünk házasodunk
Jegyben járunk jövőért dolgozunk
Ez legfőképp
mit az èvek hoznak visznek
Mindig ugyanaz
Rossz verkli a hangom
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Nincs abban semmi következettség
Hogy engem is utólért a betegség
Hárompontos lett nyomorult életem
Mint rossz verkli hangom úgy nyekereg
Vírusok pattogó labdaként passzolnak
Hirtelen elkapjàk torkomban gigámat
Levegőt nem hagynak pusztuljanak
Mint vízben elàzott kaktuszfélék
Vagy mint bizsúra festett lila díszék
Adott szavak fórumból
Könyvek
Egykor egy lány olvasni szeretett
És falta a betűkkel ifjúként
Haszontalan dolgok hozzàd nem illenek
Mondtàk ne tedd ezt semmiképp
Nekem is voltak ilyen vàgyaim
De mi lesz ha a vàgy szökik
Fohàsszal fordulhatunk az ég felé im
Az akarat lelkekhez àbràndba szökik
Mosolyt tàncol arcunkra a rànc
Boldogsàggal teli ez az éltető harc
Bàr szidalmaktól teli a lakàs
Békesség lelkünkben még nem kihalt
Ez az àlom oly gyakran előjön
Messze van vàratlan mégis eljő
Szerettem
Szerettem egy embert de ő engem nem
Egymàs mellett mentünk az Unión Streeten
Ő bàmulta a tömeget
Hozzàm nem szólt nem szeretett
Bàntott a közönye vàrtam egy szót
Egy kimondhatatlan vigasztalót
Néha mukkant egy egy semmit érőt
Lehet utcalàmpa fénye az értette
Nem úgy mint én én nem értettem
Én és ő a meg nem értő
Szavaim mint hópelyhek szàllingóztak
És fülében épp oly gyorsan elolvadtak
Bezzeg az üzletet sejtő babàcska cicoma lànyok
Na azokat nézte szomjas szemével
Én letőrve ő vidàman bucsút intett
S én csak àlltam nem is tudom mire vàrtam
Utàniroda fordítàsàra írtam
Kétkedés
Szavak utàn jön az üres szókőz
Úgy tudom ez minden nyelvben igy van
Rózsás mintàs pongyolàban megàll
Csalfàn kétkedve néz rànk a jövő na
Vicclapba illő igyekezetünk
Megrajzolhatnà egy karikatúrista
Rózsás mintàs pongyolàban megàll
Csalfàn kétkedve néz rànk a jövő
Mond kicsim ragyognak e a csillagok
Esőzések utàn igyekezetünk nyomàn