Gyógyszer

 Már Kimennének innen igazán

Õk az állhatatosan kitartók,
Ám buknak a szerelem vigaszán,
 kártyával nyillnak elöttük az ajtók.

Fél ötkor hagyhatják el a termet

Szivükre gyógyszerek már nem  hatnak

Megoldást abba  sosem kevernek,
Àm jobb útat mindenki választhat.

Együttérző tehetetlenség követ,
Jogos hogy felháboródnak okkal,
Milyen a rabság azt mi nem tudjuk.

Szabadon sziporkázik az ötlet,
Pedig mi sem vagyunk jobbak sokkal,
Kell az órdítás ha a rabságot unjuk.

 

Adott rímekre írtam