aranyhaj

forró nyár szerelmes éjén,

 könnyed mint oceán arcodon pereg 

Elötted  merednek

 hideg rácsvasak
Rozsdabarna szegélyén,
Szemed ,

szívedből keserves sóhaj fakad.

Millió szép emlék közül tör elő,
ahogy aranyhajú.copfját fonta,
Miért is volt a lég  oly reszkető,
Hisz a palota  csillogás pompa.

De a léleknek rengeteg  titka,
Mire gondolt Aranyhaj a kérdés ezeregy,
kétely toronyba zárt a válasz ritka,
Besokkolt a szerelmes elegy

Én csak tanúként álltam ott

De  csalfa játszma rám is hatott

adott rímekre írtam