The Vampire Story

3. A második találkozás

            Cathy boldogan szaladgált a hatalmas házban, hisz ma tölthette első napját a fényben. Vadászni is csak megszokásból ment el szürkületkor. Teljesen el volt havazva. Kacarászott s táncolt. Olyan boldogságot érzett, mint még sosem; majd a következő kacaj velőtrázó hörgésbe csapott át, s Cathy éles döfést érzett a mellkasán. Lenézett s egy karó hegye tátongott kifelé testéből. Megfordult. Seth nézett vele szembe, vérben forgó szemekkel.

            Cathy térdre csuklott. A fiú szíven találta… Talán maradt még pár perce ahhoz, hogy átgondolja elmúlt 519 évét… Minden egyes porcikájában érezte az emésztő tüzet.

            A fiú diadalittasan kihúzta magát s távozni készült. A következő pillanatban vad morgást hallott. Hátrafordult volna, de fejét még oda sem fordította, már a szemközti falnak csapódva találta magát. Lapockája reccsent, s tompa nyögés hagyta el ajkát. Victorya odarohant Cathyhez, s kihúzta a karót a szívéből.

            Időben érkezett. Cathy fájdalmai enyhültek, nagyon sóhajtott s elrohant a házból. Vicky tudta, hogy a nőnek vérre van szüksége a regenerálódáshoz, hát hagyta, hogy menjen. Seth menekülni próbált, de a nő ott termett s balkezével a falhoz nyomta. Seth jóval magasabb volt a nőnél, most mégis alig ért le a lábujja a padlóra. Victorya másik kezében Cathy vérétől bepiszkított karót tartotta. A fiú nem félt. Bátran várta a halált. Tudta, hogy ez vár rá, ha elbukik.

            Victorya szorította a fiút s vadul morgott. Gyönyörű macskazöld szemei, most bíborvörösen égtek. Szeme alja elsötétült a haragtól s vörösre festett ajkai közül villogtatta fogait. Dühösen ordított, majd a karót a fiú vállába szúrta s ledobta a földre őt. Seth fájdalmas hangja betöltötte a szobát. Ahogy padlót ért, összecsuklott. Vére patakokban folyt a parkettán. Fogait összeszorította, úgy vergődött a földön.

            Vicky leült a bőrfotelbe szemben a fiúval. Whisky-t töltött, s még mindig vörös szemekkel bámulta a fiút. Seth nem értette, miért nem öli meg.

- Miért vagy gyáva? – sziszegte fogai között. – Ölj meg! Ölj már meg! Mire vársz még? – hörögte.

A nő kecses léptekkel odasétált, s leguggolt a fiú feje mellé. Lenyúlt a vértócsához, s ujjaival könnyedén játszadozott a vérrel. Megszorította a fiú vállát, s felemelte.

- Miért akarsz te meghalni? Te akkor halsz meg, amikor én akarom. Ha hagytam volna, anyáddal együtt haltatok volna meg a vámpírtámadásban 20 éve… Most mégis itt vagy. Lehetnél hálásabb is, minthogy ránk támadsz. – s ezekkel a szavakkal kíváncsivá téve a szenvedő fiút, könnyedén a bőrkanapéra hajította.

             Lassan odament a fiúhoz, s letépte az inget róla könnyedén. A vállán lévő tátongó sebhelyhez hajolt s megnyalta azt. A fiú elborzadva látta, hogy a nő nyelvének érintésére begyógyul a seb. Erősebbnek érezte magát, mint valaha. Csodálva nézte a nőt, mégis szívből gyűlölte.

2.  Az első találkozás

Vicky kényelmesen beleereszkedett az illatos, fürdősóktól tejfehér, forró fürdővízbe. A hatalmas márványkád szélén egy whisky-s pohár állt, megtöltve a legjobb Tenessee-i whiskyvel. A víz tetején vörös rózsaszirmok lebegtek és megcirógatták Vicky márvány fehér, tökéletes bőrét. A whisky és a víz képes volt átmelegíteni élettelen testét. Szórakozottan játszadozott a kristálypohárral, s elnyújtózva élvezte a luxus érzését…

Nyílt az ajtó, Cathy csörtetett be hangosan dudorászva, s a tükörnél elkezdte a fogait sikálni. Vicky felsóhajtott.

- Mondd Cathy, mikor fogom megérni, hogy az esti fürdőmet egyedül, nyugodtan ejthessem meg? – Cathy kacagott. Hangja úgy csilingelt, mintha ezer kismadár fakadt volna dalra.
- Szerintem nem szükséges ennyit áztatnod magad… Inkább siess, mert indulnunk kell az ékszereinkért! Vagy csak nem szeretnél továbbra is a lakásban kuporogni a verőfényes nappalokon? – Vicky ismét felsóhajtott.
- Már el is felejtettem, hogy ma este van jelenésünk azokért a kacatokért. – Cathy szétszórtan legyintett, majd eltűnt az emeleten. Vicky villámgyorsan végzett a fürdőzéssel, majd felöltötte kedvenc ruháit és elindult Cathy után.
            Későre járt, mire az erdőszéli vadászházhoz értek. Cathy udvariasan kopogott, aztán Vicky türelmetlenül betörte a hatalmas faajtót és a nappali közepén állt. Egy riadt tekintetű, középkorú férfi nézett vele szembe. Határozott kiállású ember volt, arcán markáns vonalak húzódtak, tekintetében mégis kiült mindig a rettegés mikor Victoryával nézett szembe.

            - Üdvözöllek Victorya. Sajnálom, hogy be kellett törnöd az ajtót. Sajnos én nem rendelkezem természetfeletti gyorsasággal. – mondta már könnyedebb hangnemben.

            - Jó estét, Joseph. Ez csak egy apró figyelmeztetés volt, hogy ősrégi és ízléstelen az ajtód. Most már végre lecseréled… - mondta Vicky, s elnyújtózott a fekete bőrkanapén.
Joseph sietősen töltött számára egy pohár whisky-t, három jéggel - ahogy a nő szerette – majd Cathyhez fordult mosolyogva.

- Cathy, bizonyára téged jobban érdekelned az ékszerek, nemde? – azzal az íróasztalához lépett és felvett egy dobozt. Cathy már ott is termett és gyermeki kíváncsisággal kémlelte a dobozt.

            Joseph – mielőtt kinyitotta volna a dobozt – felnézett Victoryára, aki a poharát bámulta, arcán semleges tekintettel. A férfi sose értette, miben különbözik a két nő ennyire. Az egyik céltudatos, hidegvérű gyilkos; míg a másik egy gyermekarcú, szeleburdi lány. Régóta járt hozzá a két nő, ő pedig készségesen segíteni kényszerült nekik az élete érdekében. Sóhajtott, majd kinyitotta a dobozt. Cathy majd megőrült, amikor meglátta a kívánt ékszerét, teljesen elkészülve.

            Nyakába akasztotta a smaragdzöld keresztet, s a tükörben kémlelte magát.

- Hát nem gyönyörű? Kinek szúrnék szemet a napon sétálva egy ilyen gyönyörű kereszttel a nyakamban? Teljes biztonságban leszek! – örvendezett vidáman.
Joseph odasétált a dobozzal Vickyhez. Letérdelt a nő mellett és elővette a nyakéket.
- Victorya. Tudom, hogy téged nem érdekel ez az egész dolog és ügyet sem vetsz az ékszerekre, amik a varázslatommal megvédenek a napfénytől. De… de… - habogott – Engedd meg kérlek, hogy átnyújtsam neked ezt a nyakéket. Én magam választottam, s csak remélni merem, hogy elnyeri tetszésed.
            Vicky felült és a nyakékre tekintett. Felemelte, nézegette. Mosolygott… Joseph még sosem látta őt mosolyogni. Teljesen elkápráztatta a nő szépsége. Victorya feltette a gyönyörű, lila, szív alakú drágakövet a nyakába. Tökéletesen odapasszolt a mély dekoltázsú, fekete csipke blúzhoz.

- Joseph, igazán köszönöm, ez gyönyörű. - S azzal felállt és odasétált Cathyhez a tükörhöz.
Míg a két szemet kápráztató teremtmény nézegette magát, léptek hallatszottak s hangos kiáltás.

            - Apám! Apám, hol vagy? Ki járt a házban? Mi történt az ajtóval? – s hangos dobogással rohant be a fiú a szobába.
- Áh, Seth! Nyugodj meg fiam, semmi gond, csak öreg volt az ajtó. – magyarázkodott Joseph, s a fi értetlenül nézett rá. Majd tűsarkú kopogást hallott a háta mögül.

- Jó estét, Hölgyeim! Segíthetünk valamiben, ily későn? – udvariaskodott a fiú, aki nem bírta levenni szemét a két nőről. Hátán a hideg futkosott s reszketett.
- Joseph nem is említetted, hogy van fiad. – szólalt meg Victorya. – Szép szál fiú, remélem nyomdokaidba lép. Nos, azt hiszem mi végeztünk is mára, akkor távoznánk. Viszlát, Joseph. – s Victorya sarkon fordult és elindult lassú léptekkel az ajtó felé, Cathy pedig követve őt, visszamosolyogva a két férfire.

            - Apám, kik voltak ezek? Mit kerestek a házunkban? Olyan rossz érzésem volt. – tette fel sürgető kérdéseit Seth. 

- Csak üzlet felek, Fiam. Megyek, lefekszem. – s indult volna, kitérve a válaszadás alól, de fia elállta az útját.

- Mondd, kérlek, hogy nem azok, aminek éreztem őket. – Joseph sóhajtott.

- Seth, Fiam… Felejtsd el, ami ma itt történt és nem lesz semmi gond.

- Felejtsem el? Felejtsem el, hogy vámpírok törnek ránk és nézegetik magukat a tükörben? Mi ütött beléd, Apám? Ha jól emlékszem, Anyám sírjánál megfogadtad, hogy vámpírvadász leszel, amíg csak élsz.

            Joseph szívében mély fájdalom ült ki, de válaszolnia kellett. – Tudom Fiam. Tudom, hogy mit fogadtam. De azóta történtek dolgok, ami miatt az adósuk vagyok. – Seth értetlenül bámult apjára, aki csendben ott hagyta őt a szobában.

            Seth egész éjjel ébren volt. Hatalmas gyűlöletet érzett a két női látogató iránt. Meghozta a döntést. Eljött az ő ideje. Apja megadta magát, de ő nem futamodik meg… Bosszút áll!

 

1. A préda

A vacsora finomnak ígérkezett. Vicky az orrában érezte a préda félelmének illatát, ami még inkább feltüzelte. Sikerült találnia egy fiatal, bolondos fiút, akit elcsábított az erdőbe egy „romantikus sétára”.  Természetes, hogy talált, hisz egyetlen férfi sem tudott ellenállni magas, kecses termetének; villogó, macskazöld szemének; s gyönyörű zuhatagként leomló, hullámos szőkésbarna hajának.

Az éhség elvakította, ezért nem emlékezett hogyan jutottak el az üldözésig, de már nem érdekelte más, csak a vér lüktetése a srác ereiben. Vicky játszadozott vele… Nem esett nehezére lehagyni egy versenyautót sem, a legjobb futó volt a világon - persze a világ tudta nélkül. Élvezte a fiú ijedtségét, az élni akarása csak növelte az éhségérzetét.

Végül elkapta, háttal egy fának nyomta, s a markát a nyakára szorította. Az ujjai alatt száguldó vér megindította a nyálelválasztását.
-  Jól küzdöttél, Édesem, de itt a vacsoraidő, és én nem szalaszthatok el egy ilyen jó falatot. – mondta kissé színpadias hangon. Általában nem volt alkalma használni ezeket a pozőrfogásokat, mert az idő szorította. Most viszont kiélvezte és a végtelenségig nyújtotta a pillanatot.

A srác szinte nyüszített félelmében, és küzdött a szabadulásáért. El sem tudta képzelni, kivel, illetve mivel áll szemben. Gondolkozni sem tudott, annyira elhatalmasodott rajta a rettegés. Itt állt előtte a világ leggyönyörűbb nője, s ő ezekig a percekig elhitte, hogy a lány éjjelre az övé lesz. Most kővé dermedve rettegett. Vicky közel hajolt az arcához.
-  Ne kapálózz! Csak megsérted magad ezen a csúnya fatörzsön. Nem szeretném, ha csak egy cseppje is kárba veszne az ínycsiklandó vérednek! – s végigsimított a fiú arcán, egészen a nyaki ütőeréig. Nyelve hegyével finoman végignyalta, mire a srác felnyögött. Már majdnem rátért a legjobb részre, amikor erős szólítást érzett a tudatában. Azonnal felismerte a másik tudat tulaját. Fújt egyet…

- Ejnye, Cathy! Megint elkapkodtad a dolgot… No sebaj, egy kicsit még tudok várni. - Mivel a fiú mindkét kezével a nyakára fonódott kart markolászta kétségbeesetten, teste többi része szabadon maradt. Vicky szabad kezével benyúlt a fiú pólója alá és gyengéden megcirógatta az izmos testet, majd megbirizgálta az övcsatot.

- Szép esténk lehetett volna, ha Cathy nem rohan annyira… – suttogta a remegő fiú fülébe. Sóhajtott csalódottan, majd elharapta a nyaki ütőerét és inni kezdte a vérét. Még élvezte a friss embervér mámorító aromáját, amikor a háta mögött megszólalt Cathy.

- Megint úgy elhúztad! Miért jó játszani velük? - Vicky kiszívta a maradék vért a fiúból, aztán lenyalta szájáról.

- Cathy, Kedvesem… Nem hallottad még, hogy a macska miért játszik az egérrel?  A tömérdek adrenalin és a többi hormon, ami ilyen helyzetekben szabadul fel, ízletesebbé teszi a vért. - Cathy fintorgott.

- Biztos… Én képtelen lennék megtenni. - Ránézett a fiúra: - Kár érte! Csinos volt! - Vicky biccentett.  Cathy idegesen dobbantott.

- No, induljunk, mert ránk hajnalodik. Alig várom a holnap estét! - Vicky megcsóválta a fejét.

- Sosem fogom megérteni, mit élvezel a teliholdas éjszakákban. Vérfarkasoktól hemzsegő éjszaka kissé kellemetlen számunkra, nem gondolod? -Cathy vállat vont és halkan kuncogott.

Azzal megfordult és elindult a város felé, hogy elrejtőzzön a csinos, modern lakberendezésű luxusházikóba, amit pár hétre kibéreltek.