Szívpőrén

Illatod még most is folyó-áradás,

a körtehéj-hold alatt lágyan beborít,
és bennem nincs többé semmilyen lázadás,
hagyom, hogy átitasson apró porcig.


Rőzseparázs-csillagok izzanak fel,
mintha tekintetedben látnám meg magam,
amikor a Férfi lelkéig emel,
és ajkadon otthonára lel ajkam.


Lepkeszárnyú érintés fut a sejteken,
hajnalt ír a vágyak őshimnusza,
tűzborostyán virágzik a perceken.


Érzem, hogyan olvadok remegéssé,
hogy cirógatsz részegséggé csendesen,
míg lélegzed asszony-énem szenvedélyét.


Ujjaim alatt minden izmod kottahúr,
mindig új és új dallamot szül nekem,
miközben sóhajlobbanásod belém hull,
és gyönyörűséged ott ragyog szememben.


A mindennapok ruhája az ágy mellett,
csak Te vagy itt testemen-lelkemen,
mint fényfelhő, ringatsz, s míg csodál a kezed,
szívpőrén mutatja magát a szerelem.