Hajnalok

Steel•  2018. szeptember 26. 14:02


 

Mézcseppfény, ahogy eljön a reggel,

a felhők árvalányhaja szétterül,

idegenné távolodsz, őszt lehel

ez az új valóság itt legbelül.



Ez a hajnal már szeptember ízű,

csak a némaság ül az idő padján,

a tegnap közele is páraszínű,

talán már könnyű neki a halál.


Ma is rám alkonyodik az egyedül,

de végre tenyerébe simul kezem,

míg illatod délibábja elmerül,

és a fák légzése betakarja szemem.


Kigyúlnak fent a szalmaláng-csillagok,

tücsökszívverések zsongnak a tájon,

míg az új pirkadat felé haladok,

és engedem, hogy bennem-léted fájjon.



Holnap a hajnal már lehet, hogy ősz lesz,

mégis somparázs-pírú, izzó sejtelem,

hol talán megtanul nem fájni az a szó-nesz,

mit veled hagyott sebemmé a szerelem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametist2018. szeptember 27. 15:47

Nagyon tetszett, megérintett a versed különleges hangulata.

SzaipIstvanne2018. szeptember 27. 11:52

Nagyon szepen fejezed ki gondolataid, ettol egyediek verseid.
"Ez a hajnal mar szeptember izu," Ez a versszaka csodalatos. Legyen szep napod, meg par napig szeptember izu, mert mar kozeleg az oktober. Jo lenne, ha meg az is tartogatna kis joidot.

BakosErika2018. szeptember 27. 06:07

Ma is rám alkonyodik az egyedül,
de végre tenyerébe simul kezem,
míg illatod délibábja elmerül,
és a fák légzése betakarja szemem...

Mennyire átérzem...
Nagyon szép.

kevelin2018. szeptember 26. 16:30

Igen megtanul nem fájni a szónesz nagyon szép és igaz

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom